A bírósági végrehajtásról az 1994.évi LIII. törvény rendelkezik, melyet az elmúlt évtizedek alatt igen sok alkalommal módosítottak, de amint az alábbi példa is mutatja, még mindig nem tekinthető tökéletesnek. / Bár meg kell jegyeznem, hogy tökéletes jogszabály talán nem is létezik…/
A tényállás szerint a lakóingatlan tulajdonosai kezdeményeztek nemperes eljárást, mivel előadásuk szerint ingatlanukat önkényesen, szerződés és megállapodás nélkül elfoglalták, és kérték annak kiürítését.
A kérelem alapján a bíróság kötelezte a jelen alkotmánybírósági eljárás indítványozóit, hogy a lakást kiürítve haladéktalanul hagyják el. A bíróság a végrehajtó felé előírta, hogy attól számított három napon belül foganatosítsa a lakás kiürítését, amikor a költségeit megelőlegezték.
A bíróság tájékoztatást adott arról, hogy a végzés ellen 15 napon belül fellebbezésnek van helye, mely azonban nem halasztó hatályú a végrehajtásra.
Az indítványozó csupán a végrehajtó által kézbesített végzésből értesült az eljárásról és fellebbezését azonnal beadta.
Mindezek ellenére a lakást az indítványozó önként, végrehajtás nélkül elhagyta.
Előadta, hogy nem önkényesen költözött be, a tulajdonos adta át a kulcsokat, bár tény, hogy a bérleti szerződés részleteiben nem tudtak megállapodni, annak ellenére, hogy igazolhatóan átadta a bérleti díjat és a kauciót is. Az egyik fő probléma az volt, hogy a leendő bérlő hatósági bejelentkezésre tartott igényt, mert nevelőszülő volt.
Az előterjesztett alkotmányjogi panasz tartalma az volt, hogy sérelmesnek találták, miszerint a bíróság kizárólag a tulajdonos előadása alapján döntött nemperes eljárásban, mely az önkényes beköltözőkre vonatkozik. Ezt támasztja alá az is, hogy a fellebbezés kapcsán a Fővárosi Törvényszék a korábbi döntést megváltoztatta, a kiürítési kérelmet elutasította.
Állítása szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Mindemellett sérült a jogorvoslathoz való joga is, mivel a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a végrehajtásra, holott a jogorvoslati jognak hatékonynak kell lennie. /A II.fokú döntést kb kilenc hónappal a kiürítés után hozták meg…/
Csupán megjegezném, hogy az önkényes lakásfoglalók esetében a november 15-től április 30-ig tartó kilakoltatási tilalom nem áll fenn!
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen szabályozás szerint nem képes kizárni a visszaélésszerű alkalmazást, így káros hatása lehet. A jelen szabályozás kizárja a kellő időben beadható és halasztó hatályú jogorvoslat lehetőségét.
El kell kerülni, hogy a bíróság /jogérvényesítésre rendeltetett / eljárása kiüresedjen, formálissá váljon.
Az indítványozó sérelmére jogsértőnek bizonyult / ítélt / helyzet hatékony orvoslása az adott jogszabályi környezetben nem valósulhatott meg. Az adott ügy rámutatott arra, hogy a a mostani rendelkezések a tévedés lehetőségét, sőt a visszaélésszerű alkalmazás lehetőségét is magukban hordozzák.
Szükség van az érdemi jogorvoslat lehetőségére, amikor a döntés még visszafordítható.
Mindezek miatt a Végrehajtási Törvény 183.§ /1/ bekezdésének második mondatát / E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya / az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesség miatt 2023. december 31. hatállyal megsemmisítette.
Megindokolták, hogy a jövőre szóló megsemmisítés indoka az, hogy a törvényalkotónak elegendő ideje legyen az új szabályok kidolgozására.
Érdekességként megjegyzem, hogy három alkotmánybíró párhuzamos, kettő pedig különvéleményt fogalmazott meg a döntés kapcsán, és érdemes az ezekben megfogalmazottakat is elolvasni, majdan felhasználni.
A tulajdonosok esetleges büntetőjogi felelősségre vonása mindezektől teljesen elkülönülő és a tényállás részleges ismeretében csak eshetőleges kérdés.
Az összeállítást készítette: Dr. Bakos Zoltán KPE szakértő
A Polgári Kisgazdák a tulajdonhoz való jogot, a lakás használatának jogát, a végrehajtási eljárás kellő szabályozottságát egyaránt fontosnak tartják, így azt várják, hogy az új rendelkezések mindezen követelményeknek feleljenek meg.. Az eltelt hosszú időre és a társadalmi viszonyok megváltozására is figyelemmel felmerül annak szükségessége is, hogy a Végrehajtási Törvényt netán egészében fogalmazza újra a törvényalkotó.
KPE
