Bármerre járunk, bárhová nézünk, mit látunk? Az emberek – döntően a fiatalabbak – valamilyen készüléket nyomogatnak, vagy munkavégzés, vagy játék, vagy az egymással való érintkezés végett. Ha alaposabban megfigyeljük a műveletet, akkor láthatjuk, hogy legtöbben két, esetleg négy ujjat használnak csak, holott tíz ujjal ez egyrészről sokkal gyorsabb lenne, másrészről kevésbé fárasztó is.
A munkahelyek döntő része ma már elképzelhetetlen nélkül, hogy valaki ne használjon számítógépet, ne kelljen azon írnia. Legtöbbször a kellő gyorsaság is előnyt jelent, és ezen esetekben hátrányba kerül, aki tíz ujj helyet csak kettőt, négyet tud használni.
A jövő egyre inkább olyan irányt vesz, hogy a gépelési tudásra gyakorlatilag mindenkinek szüksége lesz. Ha ezt látjuk és belátjuk, akkor pedig nem ártana már az általános iskolában néhány tanórát rászánni arra, hogy a helyes ujjtartásra rászoktassák a gyermekeket.
Valaha, mikor még fiatal voltam, a gépírás gyakorlatilag csak a titkárnők kiváltsága volt, akik verték a mechanikus gépeket, egy vastag és akár 8-10 vékony géppapírral, indigókkal. Aztán jött az elektromos írógép, mára a számítógép. Ezek egyben nem különböznek: az ujjainkat kell használni, és minél többet, annál gyorsabban haladunk.
Személyes esetemet szeretném megosztani: az egyetem elvégzése után sikerült állást találnom, és bemutatkozás végett felkerestem jövendő munkahelyemet. Elbeszélgettem az ügyvédi munkaközösség vezetőjével, aki a búcsúzáskor megkérdezte, hogy tudok-e gépelni, mert egyrészt önállóan is dolgoznom kell majd, másrészt diktálásra is írnom kell.
Őszintén bevallottam, hogy nemrég kaptam ugyan a szüleimtől egy írógépet, de azon csak két ujjal pötyögök. Nem baj, válaszolta, de mire megkezdem a munkát, tíz ujjal kell gépelnem. Hazatérve elővettem az újságot – akkoriban még oldalakon keresztül hirdetések voltak benne – és kikerestem egyet, ahol egy egész, vagy két fél nap alatt vállalták az oktatást. A megbeszélt időpontban egy igen idős, kedves hölgy fogadott, aki elmondta: ő nem tanít helyesírásra, mert arra volt már elég időm, sőt ő nem is gyakorol velem, mert azt megtehetem egyedül is, anélkül, hogy erre pénzt adjak ki. Megtanítja, miként használjam a tíz ujjamat, a többi tőlem függ.
Igaza volt és azóta is áldom az ő és a volt főnököm emlékét is, mert ha nem is teljesen vakon, ha nem is villámgyorsan, de soha nem szorulok másokra, szükség esetén mindent meg tudok írni magamnak.
Bocsánat a hosszas kitérőért, de saját, régi példámmal is szeretném érzékeltetni a tíz ujj használatának fontosságát a gépírás során.
A Polgári Kisgazdák a hasznos, a kor követelményeinek megfelelő oktatást támogatják. Ebbe a körbe tartozhatna az az 5-10 óra is, amikor a diákokat a gépírás alapjaira oktatnák. Persze ez nem zárja ki az élet egyéb területein sem a fontos tudnivalók átadását, és mi ebbe a körbe soroljuk az agrárismereteket is, lehetőleg olyan mértékben, ami a fiatalok földszerzési jogosultságát, gazdálkodási képességét is biztosítja majd!
Dr. Bakos Zoltán, KPE szakértő
