Nehéz időszak van valamennyiünk mögött. Több, mint két éve élünk együtt a coviddal.
Az országgyűlési képviselő-választás és a népszavazás kapcsán sok mocskolódást hallunk, élünk át.
Váratlanul jött, és sokunkat megrendített a szomszédunkban kialakult háború.
Egy kis békességre, szelíd hangra vágyunk! Számomra mindig Arany János volt az egyik olyan magyar személyiség, aki nyugalmat, békességet áraszt magából, akinek az írásait olvasva elcsendesedhetek.
Megnyugvásként érdemes elővenni a nagy költő írásait, például az l877-ben íródott Őszikék című kötetet, és legalább lélekben megpihenni.
Nem kerek érvforduló, de tény, hogy kétszázöt évvel ezelőtt, l817. március 2-án, Nagyszalontán született Arany János, és bár nyolcan voltak testvérek, csupán ketten maradtak életben.
Fiatalon, 1840 – ben között házasságot, 1841-ben Juliska, majd 1844-ben László nevű gyermekei születtek.
1845-től kezdve írásaival több díjat is elnyert. Művei kapcsán került közeli barátságba Petőfi Sándorral.
A forradalom és a szabadságharc nehéz utóhatásait ő is átélte, de 1851-től Nagykőrösön kinevezték tanárrá, ami sokat javított a család anyagi helyzetén.
1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója lett, majd l865-től a Magyar Tudományos Akadémia titkára, 1870-től főtitkára lett, amely tisztségéről 1876-ban mondott le.
1863-ban hunyt el leánya, Juliska, az ő emlékére írta 1877 nyarán a Margit-szigeten az Őszikéket. Befejezte még a Toldi szerelmét, és 1882 október 22-én hunyt el.
Merítsünk megnyugvást Arany János műveiből, nyugodjék békében!
Dr. Bakos Zoltán
