Hányszor írtam már a végintézkedésekről, és hányszor óvtam mindenkit attól, hogy a végsőkig halogassa döntését, majd nem írásban, hanem szóban végrendelkezzen?
Nem tudom a választ, de a jelek szerint nem elégszer vagy nem hatásosan hallattam sok év gyakorlati tapasztalata alapján hangomat!
Sajnos ingen ritka eset, amikor az érdekeltek érvényesnek fogadják el a szóbeli végintézkedést, és még ritkább, amikor a bírósági ítélet mondja ki az érvényességet.
Mi szükséges ahhoz, hogy megálljon szóban tett végakarat? Teljesen beszámíthatónak kell lenni, de írásképtelen állapotban, az életet közvetlenül veszélyeztető helyzetben, és persze kellenek az együttesen jelen lévő érdektelen tanúk is.
Szomorú előzménye van jelen soraimnak:
már az elsőfokú ítélet után kerestek meg tanácsért.
A pár több mint húsz éve élt együtt. A férfiről kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg, műtéti beavatkozásra sincs mód.
Mindezek tudatában egy nap átsétált szomszédaihoz, ahol elmondta, hogy halála esetére azt szeretné, ha a feleségnek tekintett élettársa lenne a kizárólagos örököse. Hazament, négy óra múlva elhunyt.
A törvényes örökösök nem ismerték el érvényesnek a szóbeli végrendeletet, az asszony megindította a peres eljárást, veszített, sőt jelentős perköltség megfizetésére is kötelezték.
A bíróság megállapította, hogy az örökhagyó nem volt írásra képtelen állapotban. Azt már nem is vizsgálták részletesen, hogy beszélgetés zajlott-e vagy valóban végrendelkezés, és az adott órában közvetlen életveszély lett volna…
Mindig és mindenkinek ajánlom, hogy kellő időben alkosson szabályos végrendeletet, ha el kíván térni a törvényes örökléstől. Remélem, hogy a Polgári Kisgazdák élnek is ezzel a lehetőséggel, és így elkerülhető lesz a fent írt szomorú eset.
Dr. Bakos Zoltán, KPE szakértő
