Ezt a kérdést sokszor feltették már nekem, és nem is olyan könnyű megadni erre a választ.
Amennyire erős jogosítványokkal bír a haszonélvezet, olyannyira forgalomképtelen. Nem lehet eladni, nem lehet elcserélni.
Ha mégis a konkrét értéket próbáljuk kiszámolni, egyetlen jogszabályi alapot az illetéktörvény ad. Ezt azért alkották meg, hogy haszonélvezeti jog öröklése, ajándékozása esetén meghatározható legyen az érték, ami az illeték alapját képezi.
A számítás nem bonyolult: az adott vagyontárgy egyhuszad értékét kell alapul venni , és ezt kell megszorozni az életkor szerinti szorzószámmal, amire az alábbi táblázat szolgál:
25 év alatt tízszeres
25-50 év között nyolcszoros
51-65 év között hatszoros, míg
65 év felett négyszeres szorzót kell alkalmazni.
Ha tehát valaki haszonélvezeti jogot örököl vagy ajándékba kap, ezen szorzókkal számítják ki az illeték alapját. Ugyanezeket a számokat veszik alapul akkor is, amikor valaki haszonélvezettel terhelten örököl vagy kap ajándékot, és ez az érték levonásba kerül a részére jutó értékből.
Már talán három évtizede annak, amikor egy ráérő és okos ügyvéd rájött arra,hogy amennyiben valaki úgy ad ajándékba, hogy húsz évre szólóan tartja fenn saját részére a haszonélvezeti jogot, akkor a számok egyensúlyba kerülnek, tehát nincs helye illeték kiszabásának. Emlékszem, hogy az év végén, még két ünnep között is mindenki ajándékozási szerződéseket gyártott, mert a jogalkotó is ráébredt a jogszabályi hézagra, és január 1-től módosították a szabályokat, tehát december 31-ig be kellett adni a földhivatalba a szerződéseket ahhoz, hogy a régi ,kedvező alapon ne vethessenek ki illetéket. / Ekkoriban még a közeli hozzátartozók között öröklés,ajándékozás is illetékköteles volt. /
Két gyakorlati, egymással ellentétes konkrét példát is szeretnék megemlíteni a haszonélvezet értékével kapcsolatban:
Üres, beépíthető telek haszonélvezője volt egy 60 évet valamivel meghaladó férfi. Az ingatlant a forgalmi érték csupán kb egyhatod részéért adta el egy befektetőnek a nem túl megfontolt tulajdonos. / Az eladáshoz nincs szükség a haszonélvező hozzájárulására! /
A másik eset talán érdekesebb, és ellentétes előjelű: a Budapest közeli kisváros belvárosában volt egy nem nagy telken lévő viszonylag nagyobb épület. Ennek tulajdonjogát több lépcsőben egy vállalkozás vette meg, és folytatta ott egyre bővülő tevékenységét. Az ingatlan fele részének egy 70 év körüli , teljesen magányos nő volt a haszonélvezeti jogosultja. Hosszú éveken keresztül próbálkoztak azzal, hogy mondjon le bizonyos összegért ezen jogáról A hölgy kitartó volt, a vállalkozás fejlődött /volna/. Végül megállapodásra jutottak, és a fél haszonélvezetért olyan összeget fizettek, melyből, az asszony a szomszédos faluban takaros ház tulajdonjogát vehette meg. Igen elégedett volt, de a vállalkozás sem járt rosszul,mert azóta pár évtized telt el, és tevékenységét máig az adott helyen folytatja, méghozzá sikerrel, tehát megérte a befektetés!
Amikor jogosulti vagy terhelti részről a haszonélvezettel és annak értékével foglalkozunk, mindig számos szempontot, rövid és hosszabb távra szóló érdeket, hasznot és kárt kell figyelembe vennünk a reális és gazdaságos döntés meghozatalához. Ez természetesen a Polgári Kisgazdák olyan ügyleteire is vonatkozik, amikor termőföld, tanya és más, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlan, gép a jogügylet tárgya.
Dr. Bakos Zoltán, KPE szakértő
