A Győri Törvényszék bírója az előtte földvédelmi jogvitával kapcsolatos peres eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult. A bírói kezdeményezés tárgya az volt, hogy a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX törvény 15/B.§ (7) bekezdés (mely 2023. június 30-ig volt hatályos) Alaptörvény – ellenességét állapítsa meg és annak alkalmazását zárja ki.
Az alapügy felperese egy gazdasági társaság volt, mely 2018-ban végleges más célú hasznosítás iránti kérelmet nyújtott be egy rét művelési ágú ingatlan teljes területére, célkitermelő hely létesítése céljából.
Az engedélyt megkapta és ennek során 47.901.040,- Ft földvédelmi járulék megfizetésére kötelezték.
2022-ben a Kormányhivatal határozattal elfogadta a célkitermelő hely újra hasznosítását és a művelési ágat szántóként határozták meg.
A felperes kérte a korábban befizetett földvédelmi járulék 50%-ának visszatérítését az újra hasznosításra tekintettel. Az Agrárminisztérium 5.680.200,- Ft megfizetését rendelte el.
Ezt követően az alapügy felperese keresettel élt a teljes 50% megfizetése iránt.
A Győri Törvényszék ítéletet hozott és megsemmisítette a határozatot, új eljárás lefolytatását rendelte el úgy, hogy a korábban megfizetett földvédelmi járulék 50 %-ának kifizetésről rendelkezzenek.
Az alperes felülvizsgálati kérelme kapcsán a Kúria a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. Ebben előírta, hogy az újra hasznosított terület minőségének megfelelő összeg 50%-ának megfizetésére köteles az alperes a felperes javára.
Ezen újabb eljárásban a Győri Törvényszék az eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult. Álláspontja szerint a Kúria jogszabály-értelmezése Alaptörvény-ellenes, ami végeredményben a jogszabály Alaptörvény-ellenességét eredményezi. A támadott jogszabályi rendelkezés ugyanis nem biztosítja a termőföld védelmét az aránytalan földvédelmi járulék visszafizetése miatt. A Kúria jogértelmezése anyagilag nem motiválja a jogosultakat, a minél magasabb szintű helyreállításra.
Az Alaptörvényből a természeti értékek megóvása és a lehető legmagasabb szinten történő helyreállítása következik, ugyanakkor a Kúria jogértelmezése ezen jogalkotói szándékot írja felül és a környezetvédelem már elért szintjének csökkenését eredményezi.
Az eljárásban az Alkotmánybíróság a fentebb említett jogszabály 2023.június 30. napjáig hatályos rendelkezésének az alkotmányossági vizsgálatát végezte el.
Megállapították, hogy a bírói kezdeményezés nem megalapozott. Tény, hogy az Alkotmánybíróság már hatályon kívül helyezett jogszabály Alaptörvény-ellenességét is megállapíthatja, ha a jogszabályt a konkrét esetben még alkalmazni kellene, amint a jelen eljárásban ez felmerült.
Megállapították, hogy a célkitermelő hely intézményét a gyorsforgalmi közúthálózat közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvényt módosító 2005. évi XII. tv. teremtette meg. Ebben a nyomvonal 10-10 km szélességű környezetében tették lehetővé célkitermelő hely létesítését. A befejezéskor az engedélyes köteles a területet helyreállítani és az eredeti rendeltetésének megfelelő hasznosításra alkalmassá tenni. Ekkor kérheti az őt megillető összeg megfizetését.
2014. február 15-től a pénzösszeg megfizetését a hatóság nem hivatalból, hanem a jogosultnak az újra hasznosítás elfogadásáról szóló határozat jogerőre emelkedését követő 60 napon belül előterjesztett kérelmére rendeli el. A módosítás célja kifejezetten az volt, hogy a tulajdonos érdekelt legyen a terület újra hasznosításában.
Az eljárás során az Alkotmánybíróság a jogszabály szövege és indoklása között ellentétet fedezett fel, de rögzítették, hogy az ítélkezés alapjául sem a preambulum, sem az indokolás nem szolgálhat, kizárólag a jogszabály szövege.
Az eljárásban az egészséges környezethez való jog és a környezet védelmére, valamint a testi és lelki egészség biztosítására szolgáló kötelezettség is felmerült, de az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi.
Az újra hasznosítás kötelezettségét nem a sérelmezett törvény írja elő a jogosultak számára, az csupán pénzügyi eszközökkel ösztönzi a teljesítést. Egy olyan jogszabályi rendelkezés, amely az Alaptörvényben foglalt valamely kötelezettség teljesítését célozza és annak megvalósítását mozdítja elő, fogalmilag nem lehet Alaptörvény ellenes pusztán azért, mert az adott kötelezettség teljesítésének előmozdítása más, adott esetben a jogszabályban foglaltaknál alkalmasabb módon is elérhető.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvénynek az indítványozó által meghatározott értelmezése valójában nem segíti elő a minél nagyobb területen minél magasabb minőségi osztálynak megfelelő újra hasznosítást, csak arra ösztönzi a céltermelőket, hogy olyan minimális helyreállítást végezzenek, amely már éppen elegendő lehet ahhoz, hogy az ingatlanügyi hatóság az újra hasznosítást elfogadja és ezáltal a jogosult a korábban megfizetett földvédelmi járulék 50%-ának megfelelő fix összeget a lehető legkisebb ráfordítással visszakapja.
A lefolytatott eljárás eredményeként az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett törvényhely nem Alaptörvény ellenes, ezért a bírói kezdeményezést visszautasította.
A Polgári Kisgazdák tanúságosnak és feltétlenül alkalmazandónak tartják a döntést, mert annak végső célja a termőföld és a környezet védelme. Ezzel együtt nem volt hiábavaló a Győri Törvényszék indítványa – sőt kérjük és javasoljuk, hogy minden kétes esetben a bíróságok forduljanak útmutatás végett az Alkotmánybírósághoz! – mert így kerülhetett sor a sokak számára nyitottnak vélt kérdés tisztázására.
Dr. Bakos Zoltán
KPE szakértő
