Petőfi Sándor nemcsak a Magyar szívnek kedves, hanem idegen országok idegen nyelvű állampolgárai is csodálattal olvassák munkásságát.
Ma este itt állhatok e téren és Petőfi Sándort méltathatom Önöknek. Felmerül a kérdés, hogy miért egy civil ember gondolatai szólnak a mai estén.
Amikor e felkérést megkaptam, a kérdést én is feltettem, hogy miért vagyok arra méltó, hogy Petőfi Sándorról a születésnapján beszélhessek, hisz nem vagyok költő, sem az irodalmi kultúra terjesztője, sem politikai képviselő.
Mégis, amiért közel áll hozzám a költő, az az eszmeisége, a személyiségének azon jegyei, melyeket életútjában megtalálhatunk. Gondolok itt a politikai tántoríthatatlanságára, az elveiben való rendíthetetlenségére. Fejet hajtok a tiszta erkölcsisége előtt, mely oly nagy érték és mégis mekkora hiány a mai életben.
Petőfi Sándor magyarsága, a haza szeretete, a Magyar nemzetben való hite az a varázs, melyet közönségére gyakorolt. Ahogy Eötvös József írta róla: „legkisebb műve is a nemzetiség bélyegét hordja magán, s ez az az ok, miért nemcsak, mint sok költőknél, szavai, de az érzés is, minden magyar által értetik, melyt dalaiban kifejez…”
De úgy gondolom, hogy nekem ma itt nem az a tisztem, hogy méltassam és elemezzem a múltat és a szavakat szaporítsam úgy, hogy azok a következő percben már feledésbe merüljenek.
Én ma itt, Petőfi születésnapján, a költő hitéből merítve a biztos, nemzeti jövőt szeretném láttatni. Annak a lehetőségét, hogy a jelenben történő elferdített világrendben mégis van jövőképe az igaz nemzeti értékeknek.
Nyilván a világot nem ma fogjuk megváltani, a mai szemetet nem ma fogjuk kisöpörni, de ma is tehetünk azért, hogy a fejekben az erkölcsi norma javuljon, az értékrendek tisztuljanak, és erre ma nincs jobb példa, mint Petőfi Sándor.
Most, amikor hazánkban magyarnak mondják magukat azok, akik az országunk ellen fordulnak, és idegen érdekeknek kívánnak megfelelni feláldozván nemzeti érdekeinket, tükör legyen Petőfi gondolata:
„Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú,
A rozsda-álom lepte meg;
De tart a harc… a kard s az ágyú
Helyett most eszmék küzdenek.”
És jól küzdünk. Mi, akik a magyar konzervatív eszmékben hiszünk, soha nem fogunk megfelelni a „nemzetközivé lesz a világ” ideológiájának. Petőfi ma büszkén nézne kormányunkra. Álljuk a sarat minden hazánkba betörni akaró változással, ami a keresztény és a magyar értékeinket eltaposni hivatott.
Most a mi felelősségünk, hogy azokat, akik politikai szerepekbe bújtatott hazaárulóként országunkban és itt a városunkban garázdálkodnak, ne hagyjuk érvényesülni. Gyermekeink és unokáink jövője múlik azon, hogy tudunk-e Petőfik lenni! Hogy tettekkel vagyunk-e képesek védeni a hazánkat, és megvan-e bennünk az az elhivatott tántoríthatatlan akarat, amely mindenek elé helyezi magyarságunkat és annak védelmét.
Ti oda mertek állni azok elé akikről tudjátok, hogy el akarják árulni hazánkat?
Ha minden városban, faluban, közösségben lesz olyan ember, aki Petőfiként képes védelmezni a nemzetet, akkor ezek az idegen eszmék hívői eltűnnek.
De most még itt vannak, és rombolnak. Nézzetek körül! Ha csak itt a városunkban számoljuk össze, hogy mennyit ártottak, milyen módszereket alkalmaztak, akkor nem értem, hogy ezt miért hagyjuk? Miért nem zavarjuk el az ilyen ÉVE-féle csoportosulást?
Petőfi sorai, melyek így hangoznak:
„Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.”
azt az ideológiát mondják ki, amelyre most oly nagy szükség van. A másik oldalon a hangos fotelforradalmárok züllesztenek, mi itt a tetteinkkel nevelünk.
És legyünk férfiak és anyák és nagyapák, nagyanyák, akik nem hagyjuk azt, hogy nemzetünkből, gyermekeinkből a liberális világelmélet beültetésével egy elferdített ideológia követői legyenek, elfelejtve nemzetünk gyönyörű hagyományait, kereszténységünk által közvetített becsületes értékrendünket.
– Nem szeretnék egy olyan világot hagyni az unokáimra, amelyben azok az értékek, amelyekben nevelődtek, semmivé válnak!
– Nem akarom az ÉVE viselkedését, hazátlanságát, telhetetlenségét, árulását tovább itt látni!
– Nem használhatják ezek itt az általunk felépített értékeket saját hasznukra!
– Nem engedjük, hogy az országunkat a Gyurcsány-félék eladják, kiárulják ugyanolyanoknak, mint ők saját maguk!
– Ne felejtsük el, hogy határainkon kívüli politikusok az EU-ban nagyobb tétekben játszanak. De mi nem leszünk ennek a játéknak a része!
Ahogy Orbán Viktor mondta:
Illiberális demokrácia az egyetlen út, ahol normalitás uralkodik. Ahol fontos a nemzeti szuverenitás, és a határon túli magyarok, nem lesajnált kirekesztettek, hanem a nemzet részei. És fontos, hogy nem brüsszeli érdekeket képviselnek Budapesten, hanem magyar érdekeket képviselnek Brüsszelben és világszerte.
Mindig voltak a magyar történelemben árulók, akik belülről bomlasztották nemzetünket. Most is vannak, és az csak egy utópikus elgondolás, hogy majd nem lesznek.
Ezeknek a leszármazottjai ugyanazt az utat fogják járni, mint elődjeik, ahogy Apró Antal unokája is nagyapja hazaáruló magatartását követi.
Mi egyet tehetünk, nem engedjük, hogy a megtévesztéseikkel hatalmat kapjanak. Megtanítjuk gyerekeinknek, hogy Ők se engedjék, és ők tovább adják az ő gyerekeiknek. Ez a mi fegyverünk, a nemzeti értékekre való nevelés. Ezt hozzuk magunkkal és ezt adjuk tovább.
Petőfi Sándor, az egyik legnagyobb nevelő sorait folytatva zárom gondolataimat:
„Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.”
(Dobri Lajos beszéde, amely 2023. január 1-jén hangott el a Nagykanizsai Polgári Egyesület hagyományos Petőfi-ünnepén)
(Fotó: Gergely Szilárd, zalakocka.hu)
Forrás: Fidesz-Dél-Zala, Dobri Noémi
