Miután az európai agrártüntetések február elsején Brüsszelt is utolérték, az egy héttel később Strasbourgban tartott európai parlamenti plenáris héten már az uniós politika is elismerte a probléma létezését. A Strasbourgban rendezett európai parlamenti vita azonban inkább tekinthető a közvélemény és a média számára előadott performansznak, sem mint az európai agráriumot sújtó problémák enyhítésére tett próbálkozásnak. A témában Schenk Richárdot, az MCC Brussels kutatóját kérdeztük.
Az Európai Bizottság ajánlata az európai termelőknek abban merül ki, hogy a választásokig már nem vezetnek be további környezetvédelmi szabályozásokat – fogalmazott Schenk Richárd lapunknak adott válaszában. A Gazdálkodók és a vidéki közösségek megerősítése – párbeszéd a fenntartható és méltányos díjazású uniós mezőgazdaságról elnevezésű vitapont kapcsán a szakértő arra is rámutatott: az Európai Parlamentben nem a mezőgazdasági biztos képviselte az Európai Bizottságot, hanem Maros Sefcovic alelnök, aki az EU zöldátállásáért felel.
Klímapolitika mindenek előtt
A szakértő szerint Sefcovic beszédéből világosan látható, hogy az Európai Bizottság nem adott fel semmit a klímapolitikai elképzeléseiből.
A testület alelnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az európai élelmiszer-biztonságot a zöld- és digitális átállás közepette kell jövőképessé tenni. Az európai zöldmegállapodásért (Green Deal) felelős tisztségviselő elmondta, hogy stratégiai párbeszédet terveznek az agrárszakszervezetek bevonásával, azonban a bizottság megközelítése szerint a termelők legnagyobb kihívásait éppen a klímaváltozás hatásai okozzák, mint az aszály és az árvizek.
Sefcovic aláhúzta, hogy a mezőgazdaság számára kialakítandó új normák pedig csakis a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével jöhetnek létre.
Az Ursula von der Leyen vezette testület kérlelhetetlensége kapcsán az MCC Brussels elemzője azonban elmondta, hogy azért élvez elsőbbséget a zöld-klímapolitika a termelők ügyével szemben, mert a 2019-ben megalakult bizottságban megszűnt az önálló agrárpolitika.
Schenk Richárd emlékeztetett, hogy amíg a korábbi bizottságokban az agrártárca volt az egyik legfajsúlyosabb, addig a 2019-es európai választásokat követően annak kompetenciáit szétosztották a környezetvédelem, klímavédelmi és élelmiszer-biztonsági területek között. Mint mondta, a brüsszeli végrehajtó testület ráadásul azért sincs lépéskényszerben, mert olyan tömegű és mennyiségű klímavédelmi szabályozást fogadott el az elmúlt öt évben, hogy már nem lehet visszafordítani a folyamatot.
„Főleg a Covid ideje alatt voltak aktívak a törvényalkotásban, amikor senki sem figyelt rá” – tette hozzá.
Mi segítené a termelőket?
Leggyorsabban a több pénzbeli támogatás jelentene megoldást a gazdálkodók problémájára – mutatott rá Schenk Richárd. A szakértő emlékeztetett, hogy az 1990-es korszakhoz képest, amikor az európai agrárpolitika az aranykorát élte, az akkori EU a GDP 0,6 százalékát fordította agrártámogatásra, ami ma már csupán 0,3 százalék.
„Ráadásul ma ezeknek az agrárforrásoknak nagyjából egyharmadát környezetvédelmi feladatokért fizetik, azaz, hogy a gazdálkodók ne termeljenek, hanem természetvédelmi feladatokat lássanak el” – tette hozzá.
Az MCC Brussels szakértője szerint ugyanakkor hiába adna több pénzt az agráriumnak és a termelőknek az unió, a környezetvédelmi regulációk továbbra is akadályoznák a mezőgazdaságot.
Az Európai Parlamentben pedig érdemi döntés nem született. Schenk Richárd emlékeztetett, hogy habár a jobboldali Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoportja még hétfőn azt javasolta, hogy legyen parlamenti szavazás a vitát követően egy konkrét rendelkezésről is, a baloldali többségű testület kétharmad-egyharmad arányban leszavazta azt.
Az elemző szerint a szerdai vita sokkal inkább a médiának szóló műsor volt, nem pedig a probléma megoldására tett valós kísérlet.
Terjednek a tiltakozások
Európai szinten tűzként terjednek a tiltakozások. Ausztria, Észtország, Svédország és Dánia az utolsók, ahol még nincsenek termelői demonstrációk – mondta az elemző. Mint rámutatott, a visegrádi országok gazdaszervezetei is üléseznek február közepén, ahol a további megmozdulások koordinációjáról döntenek majd.
„Tagállamonként változik, hogy ki ellen irányulnak a gazdatüntetések. Míg Franciaországban inkább a saját kormányukra akarnak nyomást gyakorolni, hogy az védje meg őket az európai porondon, addig az északi és keleti országokban inkább közvetlenül az EU döntései ellen tüntetnek” – tette hozzá.
Pénzzé tennék a földeket
A brüsszel intézményekben domináló klímapolitikának a mezőgazdaságra gyakorolt hatásáról szintén az MCC Brussels jelentetett meg tanulmányt február ötödikén. Ebben Thomas Fazi újságíró azt vizsgálja, „hogyan működik együtt a nagytőke, a környezetvédelem új világkultuszát hirdető NGO-k, valamint a brüsszeli bürokraták, hogy tökéletesen átalakítsák, amit ma mezőgazdaságként ismerünk.”
Fazi szerint a brüsszeli klímapolitika nem a termelésre ösztönzi az európai gazdákat, hanem arra, hogy bevonja a földtulajdonosokat a karbonkötvény kereskedelmi üzletbe. Az úgynevezett szén-dioxid-kreditek előállításához azonban a gazdáknak csökkenteniük kell a mezőgazdasági termelést, vagy fel kell hagyniuk vele.
„A karbonkredit kereskedelmének logikája pedig a következő: azzal, hogy a földeket parlagon hagyják, a gazdálkodók csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. E magatartás ösztönzésére a gazdáknak krediteket kínálnak a termelés nélkül hagyott földterületek után. Az ipari vállalatok pedig saját környezetszennyező kibocsátásuk »ellensúlyozására« megvásárolhatják a krediteket.”
A tanulmány szerzője, Thomas Fazi a brüsszeli üzleti modell kapcsán azonban kiemelte, hogy ennek javarészt a kis, családi gazdaságok lesznek az áldozatai, akik ebben a modellben nem képesek elegendő bevételt szerezni, ugyanakkor az európai agrárium gerincét alkotják. Ennek eredménye a nagyvállalati termelők malmára hajtja a vizet, és képesek felvásárolni az ellehetetlenülő kis gazdálkodók földterületeit, tehát a földkoncentráció irányába terelik az európai agráriumot.
A modell uniós bevezetésének lehetőségéről és az abban rejlő pénzügyi potenciálról kedden vitázott az Európai Parlament, ahol a baloldal szorgalmazta az agrárium bevonását a karbonkreditek „termelésébe.”
Az MCC Brussels tanulmányát itt olvashatja.
Forrás: hirado.hu
