A legendához hűen kenyérrel vagy éppen kaláccsal fogadják azokat, akik péntekenként ellátogatnak a Szent Antal kenyérsütő házba, ahol a finomságok megkóstolása mellett azt is meg lehet tanulni, hogyan készülnek a kemencében kisütött, olyan kelttészta-alapú ínyencségek, mint a káposztás tészta, szilvalekváros kifli, vagy a diós és mákos kalács.
A mintegy nyolc kilogramm liszt, két liter tej és egy kilogramm margarin hozzáadásával készült tésztát Barna Zsuzsanna, az Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógusa már korán reggel, egy órán át kézzel dagasztotta, majd szintén egy órát kelesztette, hogy a délelőtt érkező vendégeket frissen kisült, ropogós finomsággal lássa el.
Miközben a nyújtódeszkán szorgosan tölti a káposztás lepényeket, elmondja, a házat Székely Márton építette Szent Antal tiszteletére. Az endrődi gazda, miután több gyermeke is meghalt, megfogadta, ha egyik utódja egészségesen felnő, a szegények számára sütőházat emel. Így is történt, 1904-ben, lánya – Viktória – 16 éves korában készült a ház, ahol annak idején a vasárnapi istentiszteletek előtt, közadakozásból összegyűjtött alapanyagokból, kenyeret sütöttek a rászorulóknak.
Blaskó János pedig már hajnali négy órakor megrakta a boglyakemencét, hogy annak melegében süljenek a tészták. Süt is a fala, nem csoda, hisz 230 Celsius-fok is lehet odabent. És mivel a kemencén nincs hőfokszabályozó, amikor betesznek egy-egy tepsi tésztát, akkor folyamatosan nézni, igazítani kell azokat, hogy minden oldaluk szép aranybarnára süljön. Kiderült, ha netán túl magas lenne a hőfok, akkor egy korábban már jól kiolvasott Hírlappal betakarják a tetejét, így nem tud megégni.
A kelt tészták mellett kenyeret is sütnek, a kezdőbb háziasszonyok számára abban is segítséget nyújtanak, hogyan kell saját kezűleg száraztésztát, rostos ivóleveket készíteni, lekvárt főzni, vagy éppen levendulás szappant alkotni.
– A sütésbemutatóval az elfeledett hagyományos kelttészta-készítést szeretnénk népszerűsíteni a mostani nemzedék körében, hogy azok az ízek, amelyek itt jellemzően jelen voltak, tovább élhessenek. A másik fontos dolog, hogy arra kellene megtanítani a mai embert, ha nincs nyitva az áruház, de van otthon alapanyag, sütő és ez a tudás, akkor bármikor el tudja készíteni a kalácsot, kenyeret vagy amire szüksége van – fejtette ki Szonda István, az Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.
Miközben sorra pirulnak a tészták, az áradó illatok hatására egy 14 fős csoport is bekapcsolódik, akik egy kis kóstoló után elhatározzák, másnap visszatérnek, hogy a készítés folyamatát alaposabban megismerjék, na és persze egy kiadósabb adag útravalót vegyenek magukhoz.
– Budapestről, valamint Tiszaújvárosból érkeztünk egy jógatáborba. A házigazdánk ajánlotta, hogy a tájházat és a kenyérsütő házat feltétlenül nézzük meg. Nem csak az illata, de az íze is isteni finom lett a tésztának. Folyamatosan keressük az ilyen helyeket, ahol eredeti, kézzel készült dolgok vannak – árulta el Ország Mária.
A sütés folyamán kirajzolódott, hogy bizony az asszonyoknak egykoron nem volt túl egyszerű a dolguk, hiszen régen a kemence begyújtásától kezdve a több mint tízkilós vekni dagasztásán át a formázásig mindent egymaguk csináltak.
A gyomaiak sósabban készítették
Barna Zsuzsanna elmondta, 15-20 fő rendszeresen összejön a sütésekre, de volt, hogy egyszerre negyvenen is bejelentkeztek, ami már kicsit soknak bizonyult a házban. De akadt olyan is, aki a születésnapját tartotta itt szűk családi körben, egy jóízű sütéssel megtoldva. Mint kiderült, az erre a térségre jellemző kelt, káposztás tészta töltelékét egykoron a gyomaiak sósabban, míg az endrődiek édesebben készítették el, melyek élvezeti értékét tovább növelte, hogy azok mindig kemencében sültek ki.
(beol.hu, Balázs Anett)
