Kérdések a Magyar Állam alapítása körül
(Második rész)
A Kárpát-medence termőhelyi adottságai, szakkifejezéssel: az agroökológiai potenciálja jelentős szerepet játszott már ezer esztendővel ezelőtt is a Magyar Állam létrejöttében.
Az élelmiszer-gazdaság alapja már abban a korban is a talaj termőképessége volt.
A Kárpát-medence kedvező természeti adottságai közepette érdemes egy jól megszervezett és fejlődőképes agrár- és élelmiszer-gazdaságot létrehozni. A XXI. század derekára a Föld élelmiszer-gazdasága fel fog értékelődni, mert egyre több embernek kell enni adni, tehát a fokozódó élelmiszer-kereslet ágazati húzóerő lesz.
Egy természet-földrajzi egység gazdaság-szervezésében jól prognosztizálható az, hogy ott azok fognak központi szerepet betölteni, akinek ehhez a legjobbak az adottságai, továbbá a gazdasági stratégiájukat a természet-földrajzi egységben élők összességének a gazdasági érdekközösségére alapozzák.
A történelem pedig nagy valószínűséggel ismételni fogja önmagát.
A gazdag talajélet érdekében milyen legyen a talajok
víz- és levegő-ellátása?
A termőtalaj állandóan változó rendszer. A változások okai a talajban lezajló fizikai, kémiai és biológiai folyamatok. A változások okait és folyamatát a dinamikus talajtan tárgyalja.
Talajfizika: a talajok mechanikai összetétele azt fejezi ki, hogy a különböző nagyságú részecskék milyen arányban fordulnak elő a talajban. Nagyon fontos, hogy a termőföld hogyan képes hasznosítani a talajvíz vízkészletét. A talajvíz akkor nincs mélyen, ha azt az ember a kutak sokaságával nem termeli ki túlzott mértékben. A nagyon laza szerkezetű homoktalajok, és a nagyon kötött szerkezetű agyagtalajok egyaránt rosszul emelik fel a hajszálcsövesség révén a talajvíz vízkészletét. A kapilláris vízemelés kedvező hatása az, hogy a talajvíz vízkészlete eljut a termesztett növényeink gyökereihez, azaz az aktív-gyökérzónát tartalmazó felső talajrétegbe.
Jó vízemelő képessége a közép-kötött vályogtalajoknak van.
A paraszti gazdálkodás szempontjából a talaj 5 órás kapilláris vízemelkedését érdemes vizsgálni, és ebből lehet következtetni a talaj mechanikai összetételére.
5 óra időtartam alatt meg lehet figyelni azt, hogy a homoktalajok az első órában az itatóspapír módjára akár 300 milliméter magasra is képesek felemelni a talajvizet, de később ez a vízemelő képesség nagyon kicsi lesz.
Az agyagtalajok pedig eleve rossz vízemelő képességgel rendelkeznek.
A közép-kötött vályogtalajok viszont azt mutatják az 5 órán át tartó megfigyelés alatt, hogy az első órában kisebb vízemelő képességgel rendelkeznek ugyan, mint a homoktalajok, de a következő négy órában ez a vízemelő képességük nem csökken, úgy mint a homoktalajok esetében. Összességében a hajszálcsövesség révén a legjobb vízemelési teljesítményt a közép-kötött vályogtalajok adják.
Az ideális talajállapot elérése érdekében végezzük a termőföld megművelését, és amennyiben a pénztárcánk engedi, javítjuk a talajt, mert az hosszú távon – és vízrendezett területen – mindig megtérül.
A földműves mesterség felsőfoka az, amikor a talajművelő eszközeinkkel el tudjuk érni az ideális talajállapotot.
Az ideális talajállapot
A szántóföldön termesztett gazdasági haszonnövények szempontjából az a legkedvezőbb, ha a talaj hézagtérfogatát 66 százalékban víz, 33 százalékban pedig levegő tölti ki.
A talaj hézagtérfogata ideális esetben
A talaj víz- és levegőgazdálkodása szempontjából az a legkedvezőbb, ha a kapilláris és nem kapilláris hézagok aránya együtt a teljes talajtérfogat 50 százaléka. A talaj legfelső szántott rétegében a talajművelő eszközeinkkel ennek az állapotnak az eléréséért dolgozunk.
A kapilláris hézagok 30 mikronnál kisebb átmérőjűek, a nem kapilláris hézagok pedig 30 mikronnál nagyobb átmérőjűek. A kapilláris és nem kapilláris hézagok egymáshoz viszonyított aránya a talaj szerkezeti felépítésétől függ. Minél nagyobbak a tömör talajrészecskék, azaz a hézagtérfogat nélküli talajaggregátumok, köznyelven talajmorzsák, annál kisebb a kapilláris hézagok aránya. Márpedig ez utóbbi felelős a jó kapilláris vízemelő-képességért, valamint a talaj vízmegtartó képességéért is. Mindezért a föld megművelése során arra törekedünk, hogy a legfelső szántott réteg morzsalékos szerkezetűvé váljon, de a vetőmagok részére kialakított magágy mindenképpen legyen ilyen.
Más szóval ezt úgy szoktuk mondani, hogy a vetőmag-ágy legyen kertszerűen elművelt. A kertszerűen elművelt, morzsalékos szerkezetű talajban a kapilláris és nem kapilláris méretű hézagok aránya megközelítőleg 50 – 50 százalék.
Összefoglalva
Egy négyzetméter felületű, felső 15 centiméter vastag talajréteg 150 literes térfogatából 75 liter a hézagtérfogat, és ennek a fele, azaz 37, 5 liter a kapilláris hézagtérfogat, amíg a másik fele a nem kapilláris hézagtérfogat. A 75 liter hézagtérfogatban pedig ideálisan legyen 50 liter víz, ami 50 milliméter, azaz átlagosan egy havi csapadéknak felel meg és mellette legyen 25 liter levegő is.
Az egy négyzetméterre jutó 50 liter víz biztosítható, ha a talajművelés során kedvező talajszerkezetet alakítottunk ki, mert ennek következtében a talajunk rendelkezni fog vízmegtartó képességgel, azaz a lehullott csapadék nem szivárog el a gyökerek által már nehezen elérhető mélyebb rétegekbe, és jelen van a kapilláris vízemelő képesség is, azaz a talajunk kapilláris hézagai képesek lesznek a mélyebb rétegekben fellelhető vizet a szántóföldi növényeink gyökereinek a közelébe emelni, azaz az aktív gyökérzónába.
Sorozatunk további részeiben azt tárgyaljuk majd, hogy a szántás, azaz a talaj forgatása, a tárcsázás, azaz a talaj keverése, a fogasborona használata, azaz a talaj felső rétegének levegőztetése és lazítása, az altalajlazítás, azaz a talaj mélyebb rétegeinek a lazítása és levegőztetése és a tömörítő hengerezés, azaz a talaj tömörítése a talajfelszín gyors kiszáradásának a megakadályozása érdekében – csak mechanikai beavatkozások. A mechanikai beavatkozások eszközei nagyon fontosak a talaj fizikai és mechanikai tulajdonságainak a javításában, de önmagukban mégis kevesek.
Ugyanis a következő fontos elem a helyes tápanyag-gazdálkodás és ezen belül is az előző részben már bemutatott létfontosságú mikro- és nyomelemek jelenléte szempontjából oly fontos szerves-anyag gazdálkodás.
A gazdag talajélet elérése érdekében, ami végső fokon eldönti a talaj termőképességét, egyaránt fontos a víz-, a levegő, valamint a szervetlen- és szerves-tápanyag gazdálkodás.
Ezek együtt komplex és egymással szorosan összefüggő rendszert alkotnak, és végső fokon eldöntik a szántó-vető parasztember munkájának az eredményességét.
(Dr. Paál Sándor (PhD) c. egyetemi docens, földműves, igazságügyi szakértő, KPE Balatonfüred)
