Ukrajnában az aratás ideje van, folyamatosan kerül a gabona a magtárakba, és nagy valószínűséggel jelentős része ott is marad.
Ukrajna és nyugati szövetségesei képmutató módon rárontottak Oroszországra, miután az felmondta a gabonaegyezményt, vagyis most már Ukrajna nem exportálhat a Fekete-tengeren keresztül szabadon gabonát. A szállítmányok eddigi célja az éhező afrikai országok ellátása volt, de az ukrán gabona jelentős része Nyugat-Európába kötött ki.
Pánik hangulat söpör végig a világon, valami olyasmi történik most, mint a ’70-es években, amikor az arab országok leállították az eredetileg nyugatra szánt olaj szállítását. Akkor az autók a töltőállomásokon éjszakáztak, üres tankjaik miatt hazamenni nem tudtak, várták a reggelt, hátha jön valami kevés üzemanyag.
Most is bebizonyosodott, hogy az élelmiszer legalább olyan fontos stratégiai cikk, mint például a kőolaj és fegyverként is ugyanúgy lehet használni. Valószínűleg rövidesen a fejlődő országokban a pékségek előtt fognak kígyózni a sorban álló emberek, akik a betevő falat kenyér megszerzésének reményében vesztegetik el az idejüket.
Vlagyimir Putyin ugyanis nem hosszabbította meg az úgynevezett gabona megállapodást. Oroszország és Ukrajna tavaly augusztusban kötött egyezményt azért, hogy Kijev gabonát exportálhasson. A szerződésre azért volt szükség, mert Ukrajna fekete-tengeri kikötői nélkülözhetetlenek a kijevi gabonaexporthoz, az oroszok viszont a Fekete-tenger közepén megakadályozták a hajók tovább haladását Isztambul felé.
Moszkva ellen a háború kirobbanása után már annyi embargós intézkedést léptettek életbe, hogy a Kremlt egyszerűen nem érdekelte, ha ezért az akciójáért újabb büntetéseket varnak a nyakába. Ukrajnát viszont gyakorlatilag megfojtotta az orosz döntés, jelentős bevételtől esett el, amely nélkülözhetetlen volt a háború miatt GDP-jének legalább 35 százalékát elvesztő országnak.
Ráadásul több fejlődő ország kizárólag ukrán gabonát vásárolt, ezeken a helyeken a szakértők tömeges éhínséget, betegségeket, és járványokat prognosztizáltak az élelmiszerhiány miatt, a várható gabonahiány következtében. Az orosz gabona export, még ha akadályokon is kellett átbukdácsolnia, de folytatódott, a bevételek pedig az orosz államkincstárt gyarapították.
Törökország közvetítésével végül is a gabonaszerződés tavaly augusztusban megköttetett, 120 napos lejárati határidővel. A határidőt háromszor hosszabbították ugyancsak 120 nappal, de az utolsó periódust Putyin már csak 60 napos határidővel írta alá.
Az orosz elnök pontosan tudta, hogy mit csinál, előre készült az egyezményből való kifarolásra. Ukrajnában az aratás ideje van, folyamatosan kerül a gabona a magtárakba, és nagy valószínűséggel jelentős része ott is marad. A Kreml fegyverként vetette be az ukrán gabona kivitelének tilalmát – csak úgy, mint az olajtermelő országok tették a fekete arannyal a ’70-es években –, elsősorban talán nem is Ukrajna ellen, hanem annak szövetségeseit célozta meg a Kreml intézkedése.
Kiszámítható volt, hogy a szerződés felmondásának árfelható következménye lesz, ez pedig a nyugati országokat már közvetlenül érint. Moszkva az eredeti gabonaszerződés után alkupozícióba került. Engedményeket próbált kicsikarni a Nyugattól és a nemzetközi szervezetektől, többek között az ENSZ-től és az EU-tól.
Például azt követelte, hogy kerüljön vissza a nemzetköz pénzügyi átutalások rendszerébe, vagyis a SWIFT-be hazája mezőgazdasági ágazatának pénzügyi kezelője, a Rosszelkhozbank, vagyis az Orosz Mezőgazdasági Bank – így értesült a BBC. Az EU viszont elzárkózott a követelés teljesítésétől. Ezek után várható volt az orosz ellenlépés.
Az eredeti elképzelés szerint a gabonaszerződésnek az volt az elsődleges célja, hogy a rászoruló országokon segítsen. A humanitárius megközelítésen kívül az árak letörése sem volt elhanyagolható szempont. Ha ugyanis a fejlődő országok nem tudják Ukrajnából beszerezni a gabonát, más eladó után kell nézniük, ami felveri az árakat, csakúgy, ahogy ez az olaj esetében történt évtizedekkel ezelőtt. A gabonaszerződés orosz részről történt felmondásának hírére a nagy tőzsdéken máris emelkedni kezdtek a különböző gabonafélék árai.
Csak hát ennek az egész gabona hercehurcának éppen ez a hátulütője. Az ENSZ, Ukrajna és persze az EU is azt hangoztatja, hogy az ukrán gabonának a világpiactól való elzárása globális éhezést okoz.
Súlyos ellentmondás, hogy éppen az EU hivatalos oldalán található statisztika szerint idén májusáig több mint 30 millió tonna búzát exportáltak Ukrajnából az egyezmény alapján. Ennek csak a kétharmada jutott a fejlődő országoknak, míg egyharmadát fejlett országok, mint például, Olaszország és Spanyolország vásárolta meg. A vevők között olyan „éhező fejlődő országok” is szerepelnek, mint Hollandia, vagy Franciaország.
A kukorica esetében a fejlődő országok számára még rosszabb a helyzet, mert ebből a mezőgazdasági termékből fele-fele arányban részesedtek a fejlett, és fejlődő országok. Az uniós portál leszögezi: Az ukrán gabona áramlásának fenntartása továbbra is kulcsfontosságú a globális élelmiszer biztonság szempontjából.
Azért nyilvánvaló, hogy sem Olaszországba, sem pedig Spanyolországban nem okoz majd élelmiszerhiányt a mostani orosz tilalom után az esetleges ukrán gabona hiánya. Etiópiában, vagy Jemenben valószínűleg más lesz a helyzet.
„A megállapodás fő célja, a rászoruló országok gabonaellátása, beleértve az afrikai kontinenst, nem valósult meg” – jelentette ki Putyin, aki többek között ezzel is indokolta az egyezmény felmondását.
Mindezeket figyelembe véve elég nagy képmutatásnak látszik Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szavai, miszerint: Érdekeltek vagyunk abban, hogy ne legyen éhség a világon.
Forrás: Magyar Hírlap
