Az őszi búza fuzárium-fertőződése ellen

Fuzáriummal fertőződött búzakalász. - A kép forrása: agraragazat.hu

Az őszi búza egyik leggyakoribb betegsége a kalász-fuzárium fertőződés. A kórokozó közvetlen kártételt a csírák pusztításával, a búza gyökerének, szártövi részének rothasztásával, a búzaszemek penészesedésével okoz.

Ennél azonban nagyobb jelentőségű a közvetett kártétele. Kedvező körülmények között ugyanis a gomba káros anyagcseretermékeket, mikotoxinokat termel, melyek elfogyasztva emberre, állatra egyaránt kedvezőtlen hatással lehetnek. A miko-toxinok egy része rákkeltő, hányást, illetve idegkárosodást okoz, más toxinok hormonhatásuk következtében szaporodásbiológiai problémákat okoznak. Fontos kiemelni, hogy a búzaszemek fuzárium-fertőzöttsége nem áll egyenes arányban a szemek fuzáriumtoxin-tartalmával. A fertőzött magok sokszor csírázásra képtelenek. Ha pedig ki is kelnek, téglavörös színanyag termelés kíséretében a csíranövények elpusztulnak. A kórokozó a talajból is fertőzheti az egészséges szemekből kelő növényeket, ami ugyancsak a növény pusztulását eredményezi. Ennek viszont nincs nagy jelentősége a felszívódó csávázószerek alkalmazása, valamint az egészséges állományból kinyert szemlézett, fémzárolt vetőmagok használata következtében. A kukoricával ellentétben pedig a Fusarium-fajok búzán ritkán és kisebb jelentőséggel okoznak szár- és gyökérrothadást, illetve gyökérkorhadást. A tünetek a leveleken is megjelenhetnek kivilágosodó foltok formájában. A kalász úgy néz ki, mintha kora érett lenne, kisárgul, de csak a kalász egy része. A fertőzött pelyvaleveleken párás, meleg időjárás esetén narancsos, rózsaszínes bevonat jelenik meg. A szemek is megfertőződhetnek, ekkor a szemek töppednek, az ezer szemtömeg csökken, esetleg rózsaszín bevonat jelenik meg rajtuk. Magyarországon a leggyakoribb a Fusarium graminearum és a Fusarium culmorum, melyek közül a Fusarium graminearum jelentősebb. Az őszi búza a betegségre a virágzáskor a legfogékonyabb, azonban a fertőzés szempontjából kritikus időszak valójában a kikalászolás kezdetétől a viaszérésig tart. Csak komplex módon lehet védekezni. Fontos, hogy a fajtaválasztásnál szempont legyen az ellenálló-képesség, mivel az egyes fajták között vannak fogékonyságbeli különbségek. Ám az ellenállás nem teljes, nem ad garantált védelmet. Nagyon fontos a betegség járványos kialakulásánál a nagy tömegű fertőzött növényi maradványok (szár-, szalma-, gyökérmaradványok) jelenléte a területen. A kórokozók nem csak a gabonaféléket, hanem a kukoricát és más fűféléket is kedvelik. Ezért a gyakori búza-kukorica vetésváltás, az egyre terjedő forgatás nélküli talajművelés komoly járványtani tényező. Fontos emiatt a vetésváltás, az alászántás. Továbbá a kiegyensúlyozott N-utánpótlás, a mikroelem-hiány megelőzése, a nem túl sűrű állomány kialakítása, a búza egészségi állapotának óvása, a kártevők elleni védelem, mert ezzel csökkenthetjük a betegség kockázatát. A betakarított termény fuzáriumos fertőzöttsége légárammal történő tisztítással csökkenthető, mely kifújja a fertőzött, töppedt szemeket. Az időben, teljes érésben történő betakarítást követő szárítás, a 13 százalék alatti nedvességtartalom, a tárolási körülmények optimalizálása, a magtárak tisztántartása és a szükség szerint szellőztetés megakadályozza, hogy tovább növekedjen a termény fertőzöttsége. A védekezés hatóanyagai főleg a levelekről felszívódó kémiai növényvédő szerek közül kerülnek ki. A védekezés akkor sikeres, ha megfelelő a vetésváltás. A vetőmag egészséges, felszívódó csávázószerekkel kezelt, ha ellenálló fajtát választott, valamint ha célzottan és időzítetten, a környezeti tényezők figyelembevételével, megfelelő permetezés technikával, hatékony növényvédő szerek kombinációjával kezeli az állományt. (Forrás: magro.hu/Zsolnai Balázs).