Az emberiség jövője nagymértékben függ az ésszerű vízgazdálkodástól / Áder János köztársasági elnök beszéde az ENSZ Közgyűlés virtuális ülésszakán

MTI/Szigetváry Zsolt

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Furcsa évforduló a mai. Az ENSZ történetében most fordul elő először, hogy szokásos évenkénti találkozónkat virtuális módon kell megtartanunk.

A felelős ezért egy szabad szemmel nem látható vírus, ami fenekestől forgatta fel az életünket. A COVID 19 családi, baráti kapcsolataink, munkavégzésünk, közösségi együttlétünk szabályait változtatta meg egy pillanat alatt, és súlyos válságot okozott.

Az egészségügyi krízis rövid idő alatt gazdasági, majd társadalmi válsággá terebélyesedett. Csődbe jutott vállalkozások, elvesztett munkahelyek, drasztikus korlátozó intézkedések, növekvő államadósság. Ki gondolta volna mindezt akár csak az év elején?

Egyre többen mondják: a mai helyzet az antropocén kor válságának prototípusa. Merthogy a XXI. század elejére mi, emberek váltunk a bolygó változásaira legnagyobb hatást gyakorló tényezővé. Fel kell készülnünk arra, hogy ezt a válságot – hacsak gyökeresen nem változtatunk eddigi életmódunkon – újabb, és akár a COVID-nál jóval súlyosabbak követhetik. Ezért ma a legfontosabb kérdés, tanulunk-e a válságból, és azokon a területeken, ahol régóta tudjuk, hogy veszély fenyeget, régóta tudjuk, hogy mit kellene tenni, és azt is tudjuk, hogy a halogatással csak a kockázatokat és a költségeket növeljük, végre teszünk-e valamit.

A COVID ellen még nem tudunk védekezni. Nincs gyógyszerünk, védőoltásunk. De más területeken évek óta tudjuk, hogy mit kellene tenni.

Vegyük a víz példáját. Itt az ENSZ keretében is többször beszéltünk már a szemünk előtt kibontakozó vízválságról. A sok víz, a kevés víz és a szennyezett víz drámájáról. Mindannyian tudjuk, hogy az ENSZ fenntarthatósági céljainak többsége helyes vízpolitika híján elérhetetlen. Miért?

– Amíg a világon minden hetedik ember nem fér hozzá a szennyezésmentes ivóvízhez, addig nem reménykedhetünk abban, hogy az elszegényedett térségekben nő a termelékenység.
– Amíg a vízszennyezéseket nem akadályozzuk meg, addig továbbra is a kórházi ágyak felét a szennyezések miatt kialakuló betegségekben szenvedők foglalják majd el.
– Amíg nem alakítjuk ki a fenntartható vízgazdálkodás feltételeit, nem lesz biztonságosabb az élelmiszer-termelés, és nemhogy az újonnan születettek, de a már ittlévők ellátását sem tudjuk megoldani.
– Amíg nem alakítjuk át energiatermelési rendszereinket, a szénerőművek nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást növelik, de egymilliárd ember ellátására elegendő vizet is felhasználnak.

Nézzünk egy másik példát!

Régóta beszélünk arról, hogy az az életforma, amit kialakítottunk, fenntarthatatlan. Minden évben több erőforrást használunk fel, mint amennyit a természet pótolni tud. Azt gondolni, hogy a természeti erőforrások – víz, talaj, levegő, sokszínű biológiai környezet – korlátlanul, olcsón és az idők végezetéig rendelkezésünkre állnak, dőreség. Mi a megoldás?

Körforgásos gazdaság. Ahol a hulladék – üveg, műanyag, fém stb. – nem szemét, hanem újrahasznosítható nyersanyag. Hányszor beszéltünk már erről? De sokkal előrébb nem jutottunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország eddig sem a meddő tanácskozások, hanem a cselekvés pártján állt. Ezért szerveztünk háromszor is Víz Világtalálkozót Budapesten az elmúlt években.

A találkozók sikere arra ösztönzött minket, hogy még nagyobb fába vágjuk a fejszénket. A következő esztendő végén egy fenntarthatósági EXPO-t szervezünk, ami a vízgazdálkodás mellett az élelmiszer-termelés, a közlekedés, az energia- és hulladékgazdálkodás, valamint az oktatás kérdéseivel is foglalkozik. Szeretettel várunk mindenkit.

A válság legyőzéséhez pedig Winston Churchill szavait ajánlom a figyelmükbe: „A pesszimista a nehézséget látja minden lehetőségben. Az optimista lehetőséget lát minden nehézségben.”

Forrás: keh.hu