Ki mint vet, úgy arat, tartja a mondás, ami arra utal, hogy mennyire fontos a megfelelő kezdés a kívánt hozam elérése érdekében. Az optimális repceállomány három feltétele – az optimális talajnedvesség, a jó magágy és a megfelelő vetéstechnológia – a mágikus háromszög.
A talajnedvesség döntő szerepet játszik a kelésben és a korai fejlődésben. A túl sok és a túl kevés sem jó. A túlságosan száraz talaj esetén csökken, illetve elhúzódik a kelés, a túl sok nedvesség pedig negatívan befolyásolja a talaj fizikai tulajdonságait. A szántás vagy az intenzív talajmegmunkálás során viszont inkább vizet veszít a talaj. A direkt vetés során a nedvesség megmarad, illetve nem sérül a talaj vízelvezető képessége sem. – A magágy készítés: alapvetően a tarlómaradványok és a vetés módja dönti el, hogy szükség van-e talajművelésre. Ha ezek optimálisan viszonyulnak egymáshoz, akár nagyobb mennyiségű felszíni tarlómaradvány is elfogadható. De az alapszabály az, hogy minél kevesebb a tarlómaradvány, annál kevesebb technológiai probléma lép fel. A szalma pedig negatívan befolyásolja a tápanyag- és vízfelvételt. – A vetési technológia megválasztása: ha megfelelő a talajállapot, a vetés módja szinte mellékes. A talajnedvesség és az időjárási körülmények azonban fontos befolyásoló tényezők. A szemenkénti vetés eredményezi ugyan a legjobb kelést, de a túlzottan zárt/tömörített talaj nagyon csapadékos időjárás esetén nem tud lélegezni, ami befolyásolja a fiatal növény fejlődését. A vetés utáni nagy esőzések a talaj eliszapolódásához vezethetnek, főleg, ha kevés a talajban a szerves anyag. A száraz körülmények között mélyebbre rakott magok és a tömörödés is nagymértékben befolyásolja a kelést. Nedves körülmények között inkább a felszínhez közelebb helyezzük a magokat a talajban. (Forrás: agroinform.hu)
