Az egri kisgazdák sikere: A Wass Albert kő megmaradt Egerben

Szíki Károly színművész, az egri kisgazdák vezetője, a Wass Albert Kör elnöke  emlékezésre hívta össze a nemzet lelkiismeretének írója születésének 112. évfordulója alkalmából az alkotó óriás tisztelőit.

Szíki először köszöntötte a Médiát, amely 8 éven át bojkottálta rendezvényeit, de az októberi változás után újra megjelentek rendezvényén.

Ezt követően az Üzenet haza című versnek részletét idézte:

a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Mindezt azért idéztem- mondta a színművész- ,mert sok támadás érte ezt a követ az elmúlt években, de megmaradt. A víz elszaladt, a politikai kurzus, mely le akarta dózerolni az emlékművet, melyet egy évtizede ő állított, az amerikai-kanadai emigráció támogatásában, megmaradt. A dózer-politikai kurzus októberben kudarcosan távozott. Mert aki Wass Albertbe beleköt, az a végzetébe rohan!

Szíki megnevezte azokat a személyeket, akik a szemétre akarták lökni az emlékművet: ifj Gál Tibort, aki indítványozta az eltakarítást, s megjegyezte a színművész: az édesapja, a nagy tehetségű borász, akivel személyes barátságban alkotott, nem lett volna büszke a képviselőszékbe emelt fiára.

Szíki továbbá említette Szabó Attila népzenészt, aki szégyellheti magát – mondta Szíki-, hogy a Csík zenekar frontembereként arra vetemedett, hogy a nemzet lekiismeretének költőjét megalázta. Ezen kívül említette a Gárdonyi Géza Gimnázium igazgatójának nevét, B.Varga Jánost, aki a saját intézménye előtt nem nézte jó szemmel Wass Albert emlékkövét. Természetesen elítélendő a várostervező személye is- mondta Szíki-, aki beállt a lelki erodáltak mögé és el akarta vonszolni az emlékkövet.

Szíki ezután köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a harcban mögötte álltak Egerben, az anyaországban és azoknak az emigrációban élő magyaroknak, akik tiltakozó levelet fogalmaztak meg az egri művészet-ellenességet észlevén.

Szíki elmondta, hogy 2 lélektani és fizikai erőt igénylő emlékév mögé kell felsorakozni az országnak ebben az évben: Trianon-gyalázat 100. évfordulója okán, valamint az Euharisztika ünnepének 100. évfordulója elmélyülésében. Mindkettő lehetőséget kínál a magyar feltámadásra. Megjegyezte még, hogy őt még egy évforduló kötelezi erre: 40 éve végzett a Színművészeti Főiskolán. Erre az évfordulóra egy Trianon-drámát fog megjelentetni.

Szíki felolvasta megnyitó beszédét, mellyel- mint mondta-, kezdetét vette Egerben a Trianon év. Részlet a most készülő Trianon átka művéből, melynek bemutatóját tervezi Amerika-Kanada szerte június hónaptól:

KI KELL SZAKADNI A FOGSÁGBÓL, HA MÁR A RENDSZERVÁLTÁS NEM SIKERÜLT

Hogyan lehetne visszavezetni a magyar közösséget arra a szakrális történelmi talapzatra, ahonnan ÉVSZÁZADOK ÓTA  a pusztító világerő lelökte, mely 200 éve jakobinusnak öltözött, aztán bolsevik ruhát öltözve álcázza magát, ma pedig neoliberális globálnyikként szórja az átkos igét. (Bogár László)

Ehhez járul még nyomásnak, nyomatéknak  egy beszédhatalom, melynek nevét nem merjük kimondani amely szigorúan betiltotta azt, hogy akár csak tere is legyen a diskurzusnak, ahol erről beszélni lehetne.

Gyűjtögetjük halálmegvető bátorsággal erőnket és lázadásunkat, de  ismeretanyagot is gyűjtögessük. Gyújtogatás helyett.

Minden megszállást, mely végveszélybe sodort bennünket, elemezni kell. Például a 150 éves török uralmat, majd a németet, legújabban az orosz bolsevik elnyomást. Mert  az nem az, aminek a történelemkönyvben tanultuk. A Pozsonyi csata óta világosan látszik, hogy megtervezett magyar-megsemmisítő elképzelés gyakorlati mintája volt, csak emlékezzünk arra, hogy a spanyol király folyamatos együttműködésben állt a török császársággal. Ez a világhatalmi elit irányította a királyt, aki ránk rohasztotta a törököket. A pénzügyminiszterek, külügyminiszterek a szultanizmusban mind ebből a világhatalmi elitből voltak oda beültetve.

Akkor tegyük fel a kérdést: kivel csatáztunk mi valójában?

És kivel csatázott Európa évszázadokon át? Látszólag a fegyveres hatalmakkal, de ez csak részben igaz. Mert a felszín alatt ott működött a világhódító pénzbirodalom.

Szembekötve vakon vezettek meg bennünket és vezetnek ma is, hogy minden jól van így, ahogyan van.

Nincsen jól! Ki kell kaparni a Trianon-rémdráma minden jelenetét. Meg kell írni, ki kell kiáltani és a katarzisban számon kérni a háttérhatalmak és aláíró hatalmak bűnét.

A szirének hangját ne halljuk meg: jaj, nem szabad erről beszélni? Mit akarunk egy évszázad után? Mit beszélünk mi autonómiáról? Hagyjuk ezt, már rég idejét múlt gondolat.

Nem! Az idő elmossa majd ezeket a határokat, és határtalan gyalázatok kerülnek elő, mint elföldelt kövek. Mert azoknak nincsen felezőidejük. Bölcsen rendelé az Úr, hogy kőbe vésette a törvényeket– Kányádi Sándor szavaival.

Nagy a nyomás rajtunk, ne áltassuk és ne altassuk magunkat. A felszín béketeremtő mozija pereg, hogy gügyöghetünk, jók a makrogazdasági mutatók, meg minden jó, hogy ne láss tovább magyar,de a mélyen rendkívüli erővel működik a nyílt társadalom-eróziója. A pusztító világerő gyakorlatozik rajtunk Trianon óta, az új időszámítás kezdete óta, de amint mondtam, a Pozsonyi csata óta. Ne menjünk visszább ma, ne menjünk Bulcsú vezér elárulásáig, azt majd a következő részben.

Addig is: készüljünk fel, s ebben az évben mutassuk meg erőinket a világ felé, hogy a vagyunk és akarunk még lenni!

Meg néven nevezzük a bűnözőket és mindent vissza! Arany áron, mindent fizessenek vissza. Aztán tárgyalhatunk e területi korrekcióról is.

Az összejövetelt kiválóan szolgálta Patkós Attila, aki Wass Albert Intelem című versét szavalta el, majd részleteket adott elő a Kard és kasza műből. Csata Béláné Bartha Irénke pedig egy Wass Alberthez írott versét adta elő.

A felemelő gyertyás-zászlós megemlékezést a Székely Himnusz eléneklésével zárták, majd megkoszorúzták az emlékkövet.

Jó volt magyarnak lenni ezen a napon Egerben.

Szíki Károly Trianon felhívását a mellékletben közöljük