Az Országgyűlés 2000. június 13-ai döntésével nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ebből az alkalomból az Egerben a mai napon, két helyszínen is emlékeztek. Az egyik rendezvényt a Mi Hazánk Mozgalom szervezte a börtön falán elhelyezett emléktáblánál.
A kép forrása: tveger.hu
Ezt az emléktáblát korábban a Kisgazdák helyezték el egy ’56-os forradalmárral, Dömötör Zoltánnal együtt, csakúgy, mint a rendőrség falán, az ÁVO lefegyverzésének emlékére. Pápai Ákos elnök a kommunizmus globális féreg-effektusára emlékeztette a megjelenteket, amikor is a totális diktatúra minden szinten pusztított mindenkit, aki csak megmozdult, még a saját bolsevik barátait is képes volt levadászni. Senki és semmi nem volt biztonságban. És most, hogy viszonylag biztonságban van a magyar nép, a saját sorsának irányításába nem akar beleszólni. Ez is a bolsevik rombolás következménye. Pápai Ákos a közömbösség alátámasztására az osztrák közélettel és aktivitással hasonlította össze a magyart: a FIDESZ-nek 47 000 tagja van, az osztrák Néppárt 600 000 főt számlál. Az MSZP-nek 15 000 tagja van, az osztrák testvérpártnak 150 000 tagja. Az LMP 1756, az osztrák Zöld párt 7000 főből áll. Mindezen számok azt támasztják alá, hogy hazánkban meglehetősen alacsony a politikai aktivitás, miközben a bolsevik bűnözőkkel szemben a mai napig nem történt meg elszámoltatás.
Szíki Károly színművész, az Egri Polgári Kisgazdák Városi Szervezetének az elnöke a megemlékezők egy csoportjának a körében. – A kép forrása: tveger.hu
A Kommunista Diktatúra Áldozatainak tiszteletére egyetlen emlékkő áll Egerben, melyet a Forradalmi Emlékbizottság állított Egerben. A Gyurcsány-rezsim hazugság hatalma idején itt tartotta megemlékező beszédeit Szíki Károly, a Kisgazdák egri elnöke, az emlékkő gazdája. Beszédében most arról szólt, hogy nem köthető soha szövetség az álnok, hazug és korrupcióban évtizedekig dőzsölő kommunistákkal és utódjaikkal, mert a vége mindig a börtönbezárás és megsemmisítés volt. És, hogyan állnánk Kovács Béla szeme elé? – Ha most megjelenne és szét kellene tárni a karunkat: kedves kisgazda főtitkárunk! Nekünk csak ennyire tellett. Csak ennyien jöttünk el, alig vagyunk. Mutatnánk neki a mai történelemkönyvet, ahol 1867-es kiegyezéstől a Trianon tragédiáig csak másfél oldal jutott, benne 3 fotóval (!) ? – De szét kell tárjuk karunkat, mert az ő neve sehol fel nem tűnik. Hát ezért vállalta a 8 éves börtönt, a száműzetés keserű éveit? – Ma 1947 október 25-re gondolok- folytatta Szíki Károly-, amikor Kovács Béla kisgazda képviselőt börtönbe viszik mentelmi joga ellenére, majd a Szovjetunióba deportálják. Ekkor az egész nemzet szabadsága veszett el! Ledőlt a bástya, a terror útja megnyílt. Sok mindent elviseltünk már az áldozati oldalon. A rosszul lejátszott rendszerváltás így üt vissza. A nemzeti függetlenség a szabadok számával mérhető. Számoljunk! Mi, itt a kommunizmus áldozataira emlékeztető táblánál állva azoknak a millióknak állítunk emléket, akik már nem lehetnek közöttünk, mert bedarálta őket a Lenin-Rákosi-Kádár-Apró eszme gépezete. Ébresztő magyarok, amíg nem késő! – fejezte be beszédét Szíki Károly, amit József Attila soraival zárt: „Vassal csorbított csontváz leletek – mutatják, hogy itt mivé lehetek, – ha mellemre kitűzném jeletek, – csirkefogók! Nem játszom veletek!” – Rövid beszéd után megkoszorúzták az emlékkövet. (Forrás: Heti Hangszóró -Hangosan mindenről, ami nekünk fontos)
