A magyar tudományos élet fordulópontját jelentheti, hogy remény mutatkozik arra, nyugalom és együttműködés alakulhat ki a kormány és a magyar tudományos élet között.
A Magyar Nemzet újság terjedelmes beszélgetést közölt az MTA új elnökével Freund Tamással. A beszélgetésből kivonatokat közlünk. (kpe)
– Célkitűzésként már megfogalmazta, hogy a nemzet érdekeinek szolgálatában az Akadémiának folyamatosan rendelkezésre kell állnia, hogy a kormányzat, a parlament vagy az önkormányzatok részéről érkező megrendeléseket teljesítse. Komolyan gondolja, hogy érkeznek majd ilyen megkeresések? A kormányzathoz közeli szellemi térben eleve számos kiváló kutatóintézet dolgozik…
– Már a kérdés is azt vetíti előre, hogy az Akadémia a kormányzat ellensége, és hogy kétféle tudomány van, az egyik a „kormányzathoz közeli szellemi térben”, a másik meg azzal szemben. Elnökségem egyik legfontosabb feladata lesz ezt a tévhitet eloszlatni. Egyszerűsítve valóban lehet kétféle tudományról beszélni: valódiról és álról. A kormányzat helyében én óvakodnék attól, hogy tudománytalan elméletekre, háttér-információkra alapozzam a kormányzást, csak azért, mert így azt hallom, amit szeretnék. Kell egy szigorúan tudományos alapon meghúzott alapvonal, aminek tudatában persze a döntéshozó egyéb megfontolásokat is figyelembe véve különböző döntéseket hozhat. De így legalább tisztában van azzal, hogy mik a tudományos szempontok, mennyiben veszi ezeket figyelembe, és jó, ha meg tudja indokolni. A tudósoknak nem az a feladatuk, hogy valamilyen megoldást támogassanak vagy éppen ellenezzenek. Azt kell bemutatniuk, hogy a választható lehetőségek közül melyek azok, amelyeket tudományos tények támasztanak alá. Arról szeretném meggyőzni a kormányzatot, hogy egyedül a Magyar Tudományos Akadémia az a szervezet, amely az említett alapvonalat az adott pillanatban rendelkezésre álló legszélesebb körű tudományos ismeretek alapján meg tudja húzni, hiszen szinte valamennyi PhD-val rendelkező kutatót egyesíti, függetlenül a politikai, ideológiai hovatartozástól. Nincs alternatív tudományos akadémia, nincs az országnak egy másik 18 ezres tudós közössége, de még kisebb sem. Azt viszont a tudós közösségnek kell világosan látnia és elfogadnia, hogy a politikai döntéshozó letérhet az objektív tudományos tények által ajánlott útról, de a felelősség ezek után a politikáé. Egy nemzeti intézmény nem lehet ellenzékben. Csak a teljes tudományos közösséget reprezentáló intézmények képesek leginkább biztosítani a független, transzparens és pártatlan, másrészről a tudományos kiválóságot, a multidiszciplinaritást, az etikai vonatkozásokat és a társadalmi összefüggéseket összegző tanácsadást a politikai döntéshozóknak. Akadémiánkon is ki kell alakítani a tudományos tanácsadás intézményes formáját, amely hidat képez a tudományos közösség és a szakpolitikai döntéshozók között. Ennek létrehozatalához haladéktalanul hozzá kell kezdenünk a jogi keretek, a személyi, szervezeti és működési feltételek biztosításával. Ez összhangban van a köztestületi rendszer fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseimmel, és erősíti az MTA integráló szerepét. A kormányzati szervekkel módszeresen kell fejleszteni a kapcsolatokat, építve a Belügyi Tudományos Tanáccsal és az Egészségügyi Tudományos Tanáccsal hosszú évek óta meglévő jó tapasztalatokra, kiterjesztve azt valamennyi tárcára. E törekvés egyúttal a tudomány és technológia társadalmi szerepét és kommunikációját is alapvetően meg fogja határozni. Ez hatalmas lehetőség és felelősség, méltó az alapító Széchenyi István és a legkiválóbb magyar tudósegyéniségek örökségéhez.
– Miközben a kutatóintézetek hálózata már átkerült egy másik irányítási struktúrába, az MTA 18 ezer köztestületi tagja együttesen még mindig komoly szellemi erőt képvisel. De mozgósítható-e ez a szétszórt tömeg?
– Valóban, az MTA tudásbázisa hatalmas, egyedi és teljes körű, az ország szinte valamennyi minősített kutatóját magában foglalja, éppen ezért tekintendő az MTA a leghitelesebb tudományos szervezetnek. A 18 ezer körüli PhD-val rendelkező köztestületi tag – tudós, kutató, oktató, beleértve a határon túli magyarokat is – olyan szellemi tőke, amelyet a nemzet sorsa, jövője érdekében hasznosítanunk kell. Ezekből a kutatókból választások útján kerülnek ki a tudományos bizottságok tagjai, így e bizottságok reprezentálják legjobban a teljes köztestület szakértelmét. Rájuk támaszkodva és hivatkozva állíthatja magáról az Akadémia, hogy a nemzet tanácsadója, és ebben a funkciójában egyetlen és megkerülhetetlen. Rájuk építeném – mint derékhadra – a megújuló Akadémia legfontosabb feladatait. Ehhez meg kell tudnom szólítani ezt a közösséget, hogy érezzék a felelősséget nemcsak a saját és az Akadémia sorsát illetően, hanem egy tudománybarát társadalom kialakításában, ami a nemzet jövője szempontjából meghatározó.
Forrás: Magyar Nemzet, Toót-Holló Tamás
