
A forradalom emlékezete
1991 decemberében Szovjetunió alatt Mihail Gorbacsov és Oroszországot, amelyet Borisz Jelcin képvisel, hivatalosan bocsánatot kért az 1956-os szovjet tettekért Magyarországon.[115]
A forradalom leverését követő évtizedekben az 1956-os eseményeket a pártállami hatalom ellenforradalomnak bélyegezte. A gorbacsovi peresztrojka hatására erősödő magyar politikai ellenzék, a forradalom részvevőinek szóhasználatát magukénak vallva kezdettől forradalomnak nevezték az eseményeket. Az állampárt MSZMP reformkommunistáit képviselő Pozsgay Imre akkori államminiszter (aki korábban maga is az ellenforradalom elnevezés mellett érvelt[116]) a hatalomban levő politikusok részéről tett első fordulatként 1989. január 28-án nyilvánosan népfelkelésnek nevezte,[117] majd a politikai változások nyomására az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére és 1956. októberi eseményeit népfelkelésként határozta meg.[118] A rendszerváltozás után vált ismét hivatalosan is használttá az 1956-os forradalom és szabadságharc kifejezés.
1961. február 24-én Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós földi maradványait titokban kihantolták és az Új köztemető 301-es parcellájában újra eltemették, a nyilvántartásba hamis neveket jegyezve be. 1988. június 5-én a volt 1956-os elítéltek által alapított Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívást tett közzé, amelyben egyebek mellett a Nagy Imre-perben kivégzettek tisztességes eltemetését és rehabilitációjukat követelték. Június 16-án Párizsban, a Père-Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József, Gimes Miklós és a forradalom minden kivégzettjének jelképes síremlékét. Budapesten az Új köztemető 301-es parcellájában, majd a Belvárosban megemlékezést tartottak Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján. A belvárosi megemlékezést a rendőrség erőszakkal oszlatta fel. 1989. március 29-én megkezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása. 1989. június 16-án Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyesen újratemették Budapesten. A Hősök terén több százezren hallgatták a szónokokat.
1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában felmentette őket. Ugyanezen a napon halt meg Kádár János, a kommunista rezsim vezetője. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”. A forradalom évfordulóján, 1989. október 23-án kiáltották ki a köztársaságot a Kossuth téren. A kettős évfordulót az 1990. évi XXVIII. törvény iktatta a nemzeti ünnepek sorába.[119]
2006. október 23-án, a forradalom 50. évfordulóján Budapesten, országszerte, sőt számos más országokban is nagyszabású megemlékezéseket tartottak, emlékműveket emeltek. George W. Bush amerikai elnök 8072-es elnöki proklamációjában 2006. október 23-át a forradalom 50. évfordulójáról való megemlékezés napjává nyilvánította.[120] Budapesten az évforduló megemlékezései kapcsán erőszakos eseményekbe és rendőri brutalitásba torkolló zavargásokra került sor.
Megemlékezéseken gyakran elhangzik a forradalom zenéjévé vált Ludwig van Beethoven Egmont-nyitánya. Ennek oka, hogy a rádió közvetítőkocsijában, mely a Parlament mellett volt 1956. október 23-án, nem volt semmilyen zenei hanganyag. Az Országház klubszobájában találtak néhány lemezt: a Himnuszt, a Szózatot, egy magyarnóta-lemezt, egy operettet és az Egmont-nyitányt. Utóbbit találták az alkalomhoz legmegfelelőbbnek, így azt a következőkben sokszor lejátszották.[121]
Forrás: wikipedia.org