Az alumíniumgyártás mellékterméke, a vörös-iszap nagy mennyiségű nátrium-hidroxidot tartalmaz, ami erősen lúgossá és sóssá teszi azt. A növények pedig nem képesek elviselni ezt, ezért a visszamaradt zagy hasznosítása komoly problémákat okoz.
Olyan országokban, ahol nagy mennyiségben állítanak elő alumíniumot, mint például Ausztráliában és Kínában, egy olyan új technológián dolgoznak melynek segítségével hasznosítható talajjá lehet alakítani a mérgező vörös-iszapot. Ezzel megoldódna a zagytárolók drága rehabilitálásának gondja. A Queenslandi Egyetem Fenntartható Ércek Intézetének egyetemi docense, Longbin Huang vezeti azt a kutatást és fejlesztést, melyben olyan környezetbarát technológiát dolgoznak ki, amivel a vörös-iszapból egy talajhoz hasonló termesztő közeget lehet készíteni. A világ legnagyobb bauxit-kitermelői keresik a megoldást megoldást a vörös-iszap kezelésére. Ma is több millió tonnányi bauxit üledéket, vagy más néven vörös-iszapot tárolnak Ausztrália és a világ zagytározóiban. Huang elmondta, hogy az eljárás, amit Ausztrália alumíniumgyáraiban terepen is teszteltek, lehetőséget ad arra, hogy a költséges vörös-iszap rehabilitációs módszereit nemcsak Ausztráliában, de világszerte is megváltoztassák. A kutatás két éves terepi kísérletsorozattal indult Ausztrália északi területén. A vizsgálatokat a Rio Tinto Aluminium cég közel 600 ezer dollárral támogatta. A kutatások szerint a sós víz képes semlegesíteni a vörös-iszapot. Mégpedig úgy, hogy „só-pelyhek” maradnak a felszínén. Ehhez a környékről származó egyéb hulladékokkal pótolják a legfelsőbb talajréteget, például a közeli hőerőműből származó hamuval, vagy a lakossági komposzttal. (Forrás: magro.hu/Magyar Mezőgazdaság)
