„Márciusban ötven cserépodút helyeztünk ki szerte a városba. Két osztályt is fogadtunk a Kossuth Lajos Gimnázium és Általános Iskola előtt, ahol a gyermekek ismeretanyagait bővítettük.”
Ez év elején két természetvédelmi mérnököt hozott össze a sors: Lajtos Mihály, tiszafüredi lakos keresett meg ötletével, miszerint tegyük védetté a lakóhelye közelében található, egy pályázati felújítás miatt veszélybe került /legalább is ekkor még ezt hittük/, idős, impozáns kocsányos tölgyfát (Quercus robur). A Tiszatáj Közalapítványnál betöltött munkaköröm lehetőséget biztosított eleget tenni a megkeresésnek, így összedugtuk fejünket, koncepciónkat papírra vetettük, majd felkerestük Ujvári Imre polgármester urat, aki ötletünkre nyitott volt, majd támogatásáról is biztosított.
Többlépcsős együttműködésünk első állomásaként márciusban ötven cserépodút helyeztünk ki szerte a városba. A felrakások előtt polgármester úrral két osztályt is fogadtunk a Kossuth Lajos Gimnázium és Általános Iskola előtt, ahol a gyermekek ismeretanyagait bővítettük. A diákok megismerkedhettek a „B”, „C” típusú odúk mellett a nyári denevér lakkal és a bennük költő, megbúvó fajok fontosságáról, szépségéről.
A nebulók tudása többek közt a cinegék rovargyűjtési szokásival is bővült. Luke Tinbergen már 1960-ban rájött, hogy a cinkék rovargyűjtése hogyan változik a rendelkezésre álló rovarok mennyiségétől. Ha többféle, de ritkán előforduló rovartáplálék áll a rendelkezésükre, akkor gyűjtögetésük teljesen véletlenszerű. Ha egyik rovar túlszaporodik másokkal szemben, akkor a cinkék jelentősen többet kezdenek el fogyasztani ezekből a rovarokból (Csányi Vilmos/ Etológia 2002.). Ez az úgynevezett keresőkép. Ez is bizonyítja, hogy milyen jól tudják kontrolálni a kártevők túlszaporodását, kiváltva ezzel a túlzott rovarirtók használatát. Érdemes minden kis veteményesben kihelyezni madaraink számára alkalmas, használható odútípusokat.
Az ismeretterjesztés után nyakunkba vettük a város utcáit. Olyan, parkokban és társasházak előtt magasodó fákat kerestünk, melyek megfelelő magasságú ágelágazásaihoz könnyedén ki tudtuk helyezni a cinkelakokat. Utunk során több helyi lakossal is találkoztunk, akik akciónkhoz gratuláltak, az pedig külön öröm volt számunkra, hogy szinte minden társasház előtti fán találtunk 1-1 madáretetőt. (Melyek arányát persze illik később növelni, ugyanis a városvezetés több mint száz fát ültet el szerte a városban.)
Fél órányi séta és beszélgetés a helyiekkel elégséges volt ahhoz, hogy levonjuk a konzekvenciát: Madárbarát városban járunk, azaz a “Tisza” és “Füred” (eredetileg: fürj) szavakból lett Tiszafüred vezetése és lakosai hűek a város múltjához.
Több helyen megfordulva kicsiny hazánkban azt tapasztalom, hogy szeretjük és tiszteljük környezeti értékeinket és próbálunk visszaadni minél többet a kizsarolt természetnek. Bízom benne, hogy ez a tendencia növekedni fog, és egyre többen csatlakoznak tettekkel is hozzánk a természeti értékeink megóvása érdekében.
