Már van elég nedvesség a talajmunkákhoz, a vetéshez és keléshez, így a szárazabb időszak segítene a mezőgazdaságnak. A múlt héten még kaptunk egy kis maradékot a nyárból, egy kis napsütést, egy kis meleget. Aztán jött a hétvége, s megérkezett az ígért esős időszak. Nem egyszerűen megérkezett, sokkal inkább ránk szakadt. Már szombaton zivatarok alakultak ki, hirtelen nagy mennyiségű esővel, s ez folytatódott vasárnap is.
Most a Dunántúlt öntözte erősen a természet, de a középső országrész is kapott bőséggel, de szinte mindenhol esett kisebb-nagyobb mennyiség. Ez utóbbi mennyiség 40-60-100 mm-t jelent az átlagban, de ettől mindkét irányban eltérhetnek a helyi mérések (a nyugati határszélen egy nap alatt több mint 60 m esett!). Több helyen mérték a nyári csapadékmennyiséget, s közel 100 mm hiányt regisztráltak. Nos, most megkapták a hiánypótlást, de a sors fintora, hogy ez már későn jött, s inkább ront a pillanatnyi helyzeten, mint javít. Természetesen a csapadék nem járt egyedül. Lehűlt a levegő, bár ez inkább csak az időszaki átlaghoz igazodott. Megemelkedett a relatív páratartalom, tartósan 90-100% között maradt, s a levélfelületi nedvesség is tartósan ott maradt. A talajok mélyen átáztak, leálltak a munkák, s néhány nap kényszerpihenőt kell tartani. Valamelyest javul az időjárás, több napsütés és kevesebb csapadék várható a következő napokban, de igazából a meteorológiai előrejelzés továbbra is esélyt ad az esőnek, egészen a következő hét közepéig. Pedig most már van elég nedvesség a talajmunkákhoz, a vetéshez és keléshez, így a szárazabb időszak segítene a mezőgazdaságnak. A kultúrák áttekintésére térve kezdhetnénk azzal, hogy kizöldültek a búza- és árpaterületek, de ez így erősen félrevezető. Pontosan szólva, az elmunkált tarlókon kikelt a kalászos árvakelés, ez zöldül. Nagy gondot nem okoz, de a károsítóknak megfelelő területet biztosít a kultúramentes időszak átvészelésére. A parlagfű virágzása tömegessé vált, irtása minden területen égetően szükséges. Ennek keretében a tarlók újbóli elmunkálása is feladat, s ez egyfajta „mellékhatásként” az előbb említett árvakeléseket is bedolgozza. Sokan szenvednek a parlagfű pollenjétől, s ők nagyon félnek a mostani „csúcsidőszaktól”. Jó hír számukra, hogy ezek a heves esők kimosták a levegőből a pollent, illetve a virágzó növényt is leverték, így átmenetileg csökken a pollenkoncentráció. Elkezdték a gazdák az őszi káposztarepce vetését. Sokan kihasználták a 7-10 nappal korábban érkezett csapadék, kedvező hatását, s amikor az előkészített talajra rá lehetett menni, azonnal indultak a vetőgépek.
A repce területének közel a fele elvetésre került. Sajnos az elmúlt napokban ez a munka megállt, s pár napig várni kell a szikkadásra. Ahol még nem került talajba a mag, ott lehet még gyökérgolyvára rezisztens hibridet választani. Az elmúlt években terjedt ez a károsító is, s a mostani csapadékos időjárás valószínűsíti a fertőzését. A kukorica levélzetének felszáradása folyamatos, a csövek nagy része már lefelé fordult. Homokos, területeken már megkezdődött a betakarítása. A károsítók szinte teljesen eltűntek a táblákról. A kukoricamoly rajzása észlelési szintű a fénycsapdákban és a táplálékkal csalogató csapdákban is, a rajzás a csapadékos napok előtt még tartott (1-2 db imágó/csapda/nap-fénycsapda), mostanra viszont nincs fogás. Ennek ellenére az Alföldön tovább nőtt a hernyókártétel. Növényvédelmi teendő már nincs, a betakarítás állítja meg a kártevőt.
A kukoricabogár imágórajzása jelentősen csökkent. Az egyedszám, három naponként számolva átlagosan 10 darab alatti. – A Dunántúlon megjelent és gyenge fertőzést ért el a csőpenész, és az Alföldön az eddigi gyenge fertőzöttségi szint tovább emelkedett. Ez részben a tünetek gyakoriságának emelkedését, részben a meglévő csővégi penészbevonat terjedését jelenti. A Dunántúlon 2-5%-os, az Alföldön 20%-hoz közeli fertőzés tapasztalható. Az esős, meleg napokat követően a betegség erősödésére kell számítani. Sajnos e betegség terjedését is a szárazabb időjárás és a betakarítás tudja megfékezni.
A napraforgó betakarítása is halad, a területek felét vagy kicsit magasabb hányadát vágták már le. A lábon maradt napraforgó-állományokban erősödött a vadak és madarak kártétele. Az esős napok jelentős termésveszteséget sejtetnek, a tányérok szétesnek. A napraforgótarlók megművelése segít majd sokat az allergiásoknak, sok parlagfüves táblát tudnak így elmunkálni.
A burgonya betakarítása is halad a nagyüzemi táblákon. Az esős időszak itt is hátráltatja a munkákat. A termésátlagok (közepes) jónak mondhatóak. Területenként a gumók legfeljebb egy-két százalékán észlelhetőek a baktériumos gumóbetegségek, de a csigák kártétele fokozódott.
A paprika és paradicsom szedése folyamatos. A paradicsomban a kalcium-foltosság egyre gyakoribb, táblaszinten 5-10 százalék, a paprikában a baktériumos bogyórothadás terjed, amibe besegít a bagolylepke kártétele is. Jelenleg 15-20% a fertőzöttség, de korábban az öntözések miatt mostanság az esők miatt rohamosan romlik a helyzet.
Az uborkát is szedik. Az állományokat eddig folyamatosan öntözték a szárazság miatt, ami következtében már 10-15 százalékos peronoszpóra fertőzöttség alakult ki. Tovább rontja e helyzetet a mostani esős periódus. Szaporodik a takácsatka is. Az őszi káposzták már fejesednek. A bagolylepke már a növényállomány 5-10 százalékánál megjelent. Nagyon hamar befúrják magukat a levelek közé, és rejtve táplálkoznak.
Az alma és a körte is érik, megy a betakarítás. A korai fajták első menetes betakarítása lezajlott (pl. Gála). A nagy mennyiségű csapadék a későbbi érésű fajtáknál eredményezhet kedvező gyümölcsméret-növekedést. Ugyanakkor az érésben levő vagy már érett gyümölcsök állománya fellazul, ízük csökken, tárolhatóságuk romlik. A korai fajták szépen színeződtek, köszönhetően a nappali meleg, napsütéses időnek és a nagyobb mértékű éjszakai lehűlésnek.
A gyümölcsvarasodás mértéke nem változott az előző időszakhoz képest. A lisztharmat kismértékben terjedt az Alföld déli részén, a Dunántúlon viszont csökkent a kórokozó aktivitása, továbbra is csak a hajtásvégeken figyelhető meg a betegség tünete. Az esős napok beköszöntével a fertőzésveszély és a betegség terjedése várhatóan csökkenni fog.
A csonthéjasok betakarítása lassan befejeződik, a korai érés ezeket is érintette.
Szőlőben is halad a korai szüret. A nyár végén kezdődött töppedés miatt kisebb a lé nyereség, viszont magasabb lesz az alkoholtartalom.
A peronoszpóra fejlődése lassult, majd újabb fertőzési ciklusok indultak a csapadékos napokon. A hajtásvégeken, hónaljhajtásokon terjed a betegség. A lappangási idő a további hőmérsékletektől függően 7-11 nap között változik. A fürtökre ez már nem jelent veszélyt, de a kórokozó áttelelését egyértelműen segíti.
A szőlőben a szürke rothadás okoz gondot. A lombozat csökkentésével levegőztetni kell a fürtöket. Az ültetvényekben 5 és 25 százalék között változik a fürtök fertőzöttsége. Sajnos a mostani esős napok a betakarítást hátráltatják, és kedveznek a kórokozó felszaporodásának. Ebben az időszakban a gyors szüret is segít. Az amerikai szőlőkabóca csak éppen észlelési szintű.
A mezei pocok sajnos mindenevő kártevő, ezért az összefoglaló végén tárgyaljuk. Elterjedése szántóterületeken minimális, legfeljebb a táblaszéleken lehet látni 1-1 járatot. Védekezés nem indokolt. (Forrás: agroinform.hu)
A kép forrása: agrarium7.hu
