Ezredévek óta ünnepeljük Adventet és Karácsonyt, maga az egyházi ünnepkör lényege nem változik, mégis koronként, inkább talán évenként is változik az ünnep, mely alapvetően a bűnbánatról, örömről, várakozásról szól, de a külső-belső változó körülmények megváltoztatják az ünnepi érzéseket is.
Ezredévek Adventjeire nem is akarok, nem is tudok visszatekinteni, úgy gondoltam, csak családom, abból is az általam ismert felmenők idejére emlékeznék.
Kezdeném drága Dédnagymamámmal / akit mi csak Kicsinagymamának hívtunk termete miatt /. Ő 1866 november 25-én született, tehát Advent idejében. Milyen ünnepek lehettek a kis faluban, miként telt a várakozás ideje? Hogy dolgozta fel a mindennapok gondjait a 26 évesen özvegyen maradt asszony, aki 1956-ban, 90 éves korában hunyt el? Mindvégig paraszti életet élt. / Az akkori jogszabályok szerint is szabálytalanul kuláknak minősítették, 1952-ben pedig, 86 éves korában a gyapot-beszolgáltatás elmulasztása miatt börtönre ítéljék! Kegyelemből nem kellett börtönbe mennie. Az ő élete egy külön regény lehetne!/ Ferenc Józsefhez, a kiegyezéshez, az ezredfordulóhoz vajon miként viszonyult?
Miként teltek az 1890-ben született Nagymamám / ő volt Nagynagymama/ ünnepváró napjai? Miként alakult ez a világháború, a forradalmak, a király nélküli királyság idején?
Szüleim ünnepi időszakai sem lehettek egyszerűbbek a háború, a kialakuló kommunizmus, a forradalom, és a kádári megtorlás, önkény időszakában. Egészen fiatal házasok voltak 1942-ben., nehéz, háborús időket kellett átélniük. A Református Élet című újság 1942. decemberi, adventi számában jelent meg egy kis írás. Címe: A karácsonyi ajándékozás nem a keresztyénségünk csődje? Már akkor is hasonló probléma volt, mint manapság….
A magam életéből tudom: hívő keresztény emberként mindig átéltem az Advent és a Karácsony csodáját, de visszatekintve szinte mindig másként. A hivatalos, állami körben olyan, hogy Advent, nem létezett. Karácsony volt, de menyire másként! Nem a Jézuskát várták, hanem a Télapó jött és hozott ajándékokat. Felemás eszmekörben éltünk mi, vallásos, elnyomott emberek, és valóban Isten csodája, hogy túléltük mindezeket! Az Egyházban, külsőségekben is fiatal korom óta jelentős változások mentek végbe: valaha elképzelhetetlen volt, hogy egy protestáns templomban gyertyás adventi koszorút helyezzenek el. Mára ez általánossá vált.
Hittük volna, hogy 2022-ben még mindig ott tartunk, hogy a világon a legüldözöttebb egyház a keresztények egyháza? Miként lehetséges ez? Hogy fordulhat elő, hogy milliók titokban tartják Advent és Karácsony ünnepét?
Karácsony Isten irántunk való meg nem érdemelt szeretetének az ünnepe. Az ajándékozás szép, de mára már üzleti őrületbe átmenő szokása nem is olyan régen alakult ki, sokszor feledve a jócselekedetek szép szokásait. Gyakran elég lenne egy ölelés, egy mosoly, egy tál meleg leves… Vagy háromezer évvel ezelőtt mondta Jákob: ” Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Próbáljuk meg ezt tenni, hátha nagyobb örömöt okoz saját magunknak is, mint a drága pénzen megvett, esetleg felesleges ajándék!
Az elmúlt év gondolatai óhatatlanul is bennünk vannak: vírus, aszály, a szomszédunkban dúló háború és annak hatásai, az energia-váltságtól való /jogos/ félelem. Nem készülünk felhőtlen ünnepekre…
Egyedül a HIT, ami erőt, reményt tud adni, már legalábbis azoknak, akik megkapták a hit ajándékát! / Istennek hála, én igen! / Akinek pedig van a hit által elnyert ereje, az merítsen ebből úgy, hogy másoknak is adjon, mert mennél többet tudunk adni, annál több jut még nekünk is, másoknak is!
Az ünnepkörben is érdemes lenne Szent Ágoston intelmeit figyelembe venni: Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot,-, és meglátod, nem találsz mást, csak azt, hogy mindez kegyelem.
Voltak a mostaninál sötétebb, nehezebb adventi napok, ha csupán családom elmúlt 156 évére tekintek is vissza. Mindig eljött Karácsony, megszületett Megváltónk, eljött a csoda, és élünk tovább!
Elnézést, ha néha szomorkás gondolatok fogalmazódtak meg bennem, de vallom: minden Polgári Kisgazda, minden magyar és minden hívő ember megtalálja Advent és Karácsony örömét, „csak” hinni kell, és tenni dolgainkat az élet rendje szerint!
Adjon a Mindenható örömteli várakozással megáldott Adventet és a Megváltó eljövetelét hívő lélekkel váró időszakot, kegyelemteljes Karácsonyt Mindőnknek!
Dr. Bakos Zoltán
