Áder János köztársasági elnök megnyitó beszéde a Budapesti Víz Világtalálkozón

MTI/Szigetváry Zsolt

Kérem Önöket, vessenek most egy pillantást a Budapesti Víz Világtalálkozó fölöttem levő jelképére, és az abban található vízcseppre. Földünk tömegéhez képest természetes édesvízkincsünk még annál is jóval kisebb, mint az az aprócska vízcsepp, ami ebben a jelképben az utolsó csepp gesztusát is szimbolizálja.

Mi, emberek ezen osztozunk mindannyian. Mint ahogy ezen a jelképes vízcseppen osztozik kék bolygónk megannyi teremtménye, beleértve teljes édesvízi élővilágunkat a legmagasabb mamutfenyőtől a legkisebb hangyáig.

Ráadásul az emberiség az elmúlt 5 évtizedben több erőforrást használt fel, mint az ezt megelőző ötezer évben. A víz ügye olyan ügy, amelyet vagy közösen nyerünk meg, vagy közösen fogunk elveszíteni.

Ebben a kérdésben nincs értelme külön utakat keresni, mint ahogy nincs helye különutas játszmáknak sem.

Országaink között ezért erős vízügyi együttműködésre van szükség. Ha valamire, a víz kérdésére különösen igaz: gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!

A probléma összetett. Van, ahol az jelent gondot, hogy egyáltalán vízhez jussanak az emberek. De rengetegen élnek olyan nagyvárosokban is, ahol van ugyan vezetékes ivóvíz, de az emberi fogyasztásra nem alkalmas. Miként súlyos kérdéseket vet fel vizeink ipari és mezőgazdasági felhasználása is.

A mi felelősségünk az, hogy kiutat találjunk jelenlegi helyzetünkből. Hogy egy olyan átjárót nyissunk, amin át mindannyian a jövőbe léphetünk.

Tisztelt Konferencia!

Önök, akik a Budapesti Víz Világtalálkozóra érkeztek, világunk felelős politikai és gazdasági döntéshozói, vezető tudósai, szakemberei és véleményformálói.

Mindannyian pontosan tudjuk: minden pohár betelik egyszer. A világtalálkozónk jelképében szereplő utolsó csepp arra figyelmeztet bennünket, hogy a 24. órához érkeztünk. Azért vagyunk most Budapesten, hogy a világ figyelmét legértékesebb közös kincsünkre, a vízre irányítsuk. Haladéktalanul munkához kell látnunk, mert a jövő, közös 21. századi jövőnk legfontosabb kérdéséről van szó!

Nem folytathatunk struccpolitikát. Fejünket nem dughatjuk a homokba. Ha mégis így tennénk, félő, hogy mire kihúznánk onnan, csak a reménytelenség sivatagját láthatnánk magunk körül.

Mi azért gyűltünk össze a Budapesti Víz Világtalálkozón, hogy esélyt adjunk a jövőnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ilyen világtalálkozóra 36 éve került sor. Az első és mindmáig az utolsó – az ENSZ égisze alatt megtartott –világkonferencia 1977-ben volt Argentínában.

Nekünk, ma élőknek és a jövő nemzedékeiért felelősséget vállalóknak nincs újabb 36 évünk, hogy az előttünk álló kihívásokra megoldást találjunk. A probléma társadalmi, gazdasági, nemzetközi és ökológiai súlyát ma már pontosan ismerjük. Ismerjük az okokat, és ismerjük, hogy min és hogyan kell változtatnunk. Ismerjük a megoldásokhoz vezető utakat. Mint ahogy rendelkezésünkre állnak azok a technológiák is, amelyek segítségével megóvhatjuk vízkészleteinket és vízbázisainkat.

Így egyetlen dolgunk van. Az, hogy közösen munkához lássunk.

Ehhez négy dologra van szükség. A közös és rész szerinti felelősség felismerésére. Közös akaratra és közös tervre a cselekvéshez. A közös célok elérésébe vetett közös hitre és közös reményre. És minden emberre, aki személyes jó példával jár elől, másokat is munkára serkentve.

Hiszem, hogy Önök, akik most itt ülnek, Önök ezek az emberek. Önök azok, akik képesek új irányt szabni, Önök azok, akikre szüksége van a világnak. És Önökkel együtt mindazokra, akik közös ügyünkben szövetségeseink lehetnek.

Ezért külön köszönetemet fejezem ki Ban Ki Mun úrnak, az ENSZ főtitkárának, hogy cselekvő támogatásával megvalósulhatott ez a világtalálkozó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Isten hozta Önöket Budapesten! Büszkeség és megtiszteltetés számomra, hogy Magyarország nevében, a gyönyörű Duna-hidak és a gyógyító vizek fővárosában köszönthetem Önöket. Bízom benne, hogy sikerült megfelelő körülményeket teremtenünk világtalálkozónk munkájához. Vendégszeretetünk mellett több évszázados vízügyi kultúránk minden tudásával, a magyar szakemberek innovatív szemléletével, kreativitásával igyekszünk hozzájárulni a közös munka sikeréhez.

Ahhoz pedig, hogy csakugyan sikerrel járjunk, hadd ajánljam az Önök figyelmébe annak a magyar költőnek a gondolatát, akinek verseit a világ csaknem minden nyelvére lefordították már.

Petőfi Sándor verse mintha nekünk is üzenne közel kétszáz év távlatából:

„Jegyezd vele az égre / Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”

Forrás: keh.hu