Elnök Asszonyok, Elnök Urak, Tisztelt Kollégák!
Minket, magyarokat gyakran neveznek a szabadság nemzetének. Miért? Több mint ezer esztendős történelmünk során többször megtapasztalhattuk, milyen az, amikor egy nagyhatalom ránehezedik a szomszédjára, és sem fenyegetéstől, sem fegyveres erőszaktól nem riad vissza, hogy ránk erőszakolja az akaratát. Ez történt az Oszmán és a Habsburg Birodalom idején és ez történt 1956-ban is, amikor a magyar nép megpróbált kiszabadulni a kommunista világbirodalom szorításából.
Számunkra is történelmi tapasztalat, amikor idegen hatalmak önkényesen átrajzolják egy épp nehéz helyzetbe került állam határait: Magyarországtól az első világháború után addigi területének és lakosságának kétharmadát szakították el. Emiatt magyarok milliói találták magukat új államok keretében, anélkül, hogy ők ezt valaha is akarták volna, avagy bárki megkérdezte volna őket, hogy mely ország polgáraiként szeretnének élni.
Az ekkor kisebbségi sorba jutott magyarság évszázados sérelme, hogy a lakóhelyét megszerző államok elvették tőle ősi iskoláit, és mindent megtettek, hogy elsorvasszák az anyanyelvén történő oktatást.
Ha egy állam – nemzetközi kötelezettségeit semmibe véve – kiszorítja az iskolákból egy nemzeti közösség anyanyelvét, ha az anyanyelv közéleti használatát korlátozza, ha az anyanyelvüket használókat bírságokkal és büntetésekkel fenyegeti, az nemcsak a kisebbségek jogainak súlyos csorbítása, nemcsak hogy nem méltó egy demokratikus elkötelezettségű országhoz, de a többségi nemzetnek sem válik hasznára.
Honoré De Balzac írta egykor: „Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom”.
A magyarok tudatába mélyen beleégett mind a nagyhatalmi agresszió, mind pedig Trianon traumájának emléke. Ezért mi pontosan tudjuk, hogy Ukrajna népe számára miért annyira érzékeny seb a Krím annexiója.
Mi magyarok a „rokon fájdalom” miatt és a nemzetközi jog iránti elkötelezettségünk okán is határozottan kiállunk Ukrajna szuverenitása, az ország területi integritása mellett. Egyetértünk azokkal, akik úgy vélik, hogy a kelet-ukrajnai válság ügyében nincs alternatívája a békés rendezésnek.
Elismerjük az erőfeszítéseket, melyeket ukrán részről tettek annak érdekében, hogy végre előre lehessen lépni a konfliktus feloldásában. De látjuk azt is, hogy még sok állhatatosságra, következetességre, mindenekfelett pedig türelemre lesz szükség a Krím-félsziget ügyének megnyugtató rendezéséhez.
Ukrajna a legnagyobb szomszédunk. Az elsők között ismertük el függetlenségét, és tisztelettel gratulálunk annak harmincadik évfordulójához. Őszintén kívánjuk, hogy ez a számunkra oly fontos állam immár békében és stabilitásban fejlődhessen tovább.
Azt szeretnénk, hogy Ukrajna biztos és vonzó jövőképet kínáljon valamennyi polgárának, és hogy a magyar nemzeti közösség is otthon érezhesse magát az országban. E célok eléréséhez változatlanul készek vagyunk megadni minden segítséget.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Forrás: keh.hu
