(Harmadik rész)
Folytatva a három hete indult sorozatunkat, most a helyi önkormányzatok szintjén járjuk körbe az aszálykárok elleni védekezés lehetőségeit. Azt tudjuk, hogy a települési védelmi bizottság elnöke a polgármester. A gyakorlatban ár- és belvízveszély estén ez a megoldás működik. Az aszálykárok elleni védekezés azonban még további fejlesztésre szorul.
1) Minden polgármesteri hivatal falán szükség lenne egy, a település mikro-vízgyűjtő területeit ábrázoló térképre.
2) Mivel aszály idején, éppen a növények kapilláris vízemelő képessége miatt létkérdés a talajvízszintek alakulása, ezért ennek a térképnek mutatnia kell a helyi talajvízjárási viszonyokat, azaz a minimális, átlagos és maximális talajvíz-szinteket a település területének az agrár-hidro-geológus által kijelölt jellemző pontjain. Ehhez ezekre a pontokra talajvízszint jelző csőkutakat célszerű telepíteni, de ezek hiányában az ásott kutak éves vízszint ingadozása is nagyon sok információt ad.
3) Hidrológus mérnöki munka az adott településen fellelhető állandó és időszakos vízfolyások meder-duzzasztás a hatásvizsgálata a talajvízszintek felszín-görbéinek az alakulása szempontjából.
Összességében a polgármesternek napra kész adatsorral kell rendelkeznie arról, hogy az adott településen melyik ásott kútból az adott hónap adott dekádjában, tehát egy 10 napos periódusban mennyi víz kiemelése engedélyezhető a talajvíz káros mértékű süllyedése nélkül. Könnyen belátható, hogy a települések mezőgazdasági területeinek az aszálykárok elleni védelme pontos, hidrológiai és természetesen meteorológiai adatokon alapuló folyamatos vízhasználati tervezéssel kezdődik és végződik.
4) Pontosan ismerni kell az adott település mikro-vízgyűjtőin a vízháztartást meghatározó hozzáfolyást, a csapadék éves alakulását, a talajok víznyelőképességét, illetve az adott mikro-vízgyűjtőről elfolyó víz mennyiségét és az elpárolgás (evaporáció = elpárolgó víz a talajról, szabad vízfelületről; transpiráció = a növények életműködése során elpárologtatott víz) éves adat sorait. Ezek összességében a vízháztartási egyenlet fontos elemei, amelyek a hidrológus kezében olyanok, mint az asztalos kezében a szög meg a kalapács.
Összefoglalva: érzékeltetni akartam, hogy még a megváltozott klimatikus viszonyok körülményei között is lehet találni a víztakarékos mikro-öntözéshez elegendő vizet, de ehhez feltétlenül szükséges a hidrogeográfus, a hidrogeológus és végül a hidrológus olykor aprólékos és lelkiismeretes munkája.
Dr. Paál Sándor PhD c. egyetemi docens, KPE Országos Elnökségének a tagja
