Hallgatom, nézem a politikai elemzéseket. Mindenki a csúsztatásokról, néhol a hazugságokról beszél. Zavaros és hihetetlenül inog világ, amit az emberiség fölépített.
Hiába próbálunk eligazodni, nem tudhatjuk és sajnos sokakat nem is érdekel, hogy hol van az igazság. Ez nem a szép jövőt vázolja fel utódainknak.
Mit gondolunk a valóságról? Ez is elrugaszkodott – még tudományos szinten is – például a történelmi magyarázatokban. Pedig az már megtörtént.
Háborúkat hozott az egyik-másik fél erős támogatása, az emberek, mint sakkbábuk dőltek ki, haltak meg érte.
Utólag mindenki azt mondta, hogy nem érte meg. De volt, akinek igen, ők hallgattak.
Minden háború a területek újra felosztásáért, tulajdonlásáért zajlott, ahogy most is, tehát az igazi érték a világon az a föld.
A föld és természeti kincsei, a „rajta” megtermelt élelmiszer, az általa képződött „nyereség”, ez a valóság.
Minden földműveléssel foglalkozó ember tudja ezt, csak világunk „java-része” rugaszkodott el, képzeletükben a föld is azért van, mert ők rajta élnek.
Elképesztő botorság.
A sivalkodás csak akkor kezdődik, amikor az alapelemekből, mint föld, víz, kevés jut. De nem szánjuk azokat, akiknek ez a sorsa, mert a birtoklási vágy ma erősebb mindennél. A józan megfontolásnál, az esendők megsegítésénél, az igazi érzések beismerésénél ma kevesen állnak.
Vásárolunk, mintha nem lenne holnap, birtokolunk, mintha csak nekünk járna.
Mi lesz ebből?
A kérdés nyitott és a választ megtalálni még a „nagy koponyák” sem tudják.
Mindenesetre azt a kicsiny valóságot őrizzük meg, amit a terített asztalon jelent a kenyér.
PI
