Közös álláspontot képviselünk sok témában, ami hatással van az európai uniós politikára, valamint kölcsönös védelmet jelent, amikor különféle, az Európai Unió szintjén gyakorolt nyomásnak tudunk ellenállni, például a migrációs politikai és a jogállamisági kérdések körül folyó kampányok során – mondta a lengyel törvényhozás külügyi bizottsági elnöke.
– Ez egy nagyon különleges ünnepnap a nemzetközi gyakorlatban is, hiszen két független ország az egymáshoz fűződő viszonyát ünnepli meg. mit fejez ki az Ön számára ez?
– „Az ünnep megerősít bennünket annak tudatában, hogy milyen fontos a két ország, Magyarország és Lengyelország közötti együttműködés. Emlékezhetünk arra, hogy 2007 márciusában a magyar Országgyűlés és a lengyel Szejm határozatban döntött erről az ünnepnapról” – mondta a lengyel törvényhozás külügyi bizottsági elnök Marek Kuchcinski a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország című műsorában.
Az ünnep, a megemlékezés lényege, hogy több, mint ezer éve a lengyelek és magyarok Európa azonos részét lakják. Emellett pedig hasonló, szinte azonos történelmi sors köt össze bennünket.
Mi lengyel részről megemlékezünk történelmi mérföldkövekről, amelyeket olyan személyiségek jelentettek, és jelölnek, mint Báthory István, vagy Bem apó. Megemlékezünk olyan eseményekről, mint amilyen az 1920-as Varsói csata, és az itt nyújtott magyar támogatás. Emlékezünk az 1956-os magyar forradalomra is, és az akkor mutatott lengyel szolidaritásra.
Elődeink részéről ezek az események is megmutatták, hogy milyen sorsközösség, illetve milyen fontos kapcsolatok kötnek minket össze.”
– A két ország egymás legszorosabb szövetségesének számít a nemzetközi téren is. Erre sok példát hozhatunk akár a közelmúltból is. A politika mindennapok szintjén ez a két jó barát, ez a szövetségi viszony elsősorban miként jelenik meg, milyen formákban?
„Néhány példát hoznék az együttműködésre. Először a helyi szinten folytatott együttműködést, illetve a civil szervezetink közötti kapcsolatokat említeném. Érdemes azt szem előtt tartani, hogy több mint 160 önkormányzatnak van magyarországi partnere, és ezekkel rendszeres az együttműködés. Emellett az olyan intézmények, mint a varsói székhelyű lengyel-magyar együttműködési intézet, a Felczak Intézet és ennek magyar megfelelője a Waclaw Felczak Alapítvány Magyarországon jellegzetes példája annak, hogy menyire élő ez a kapcsolat.
Második példaként a parlamenti szintű diplomáciát említhetjük, ami az utóbbi években többször is erőteljesen megnyilvánult. És említhetek olyan jelképeket is, mint amiket az emlékművek jelentenek. Például az elmúlt években Budapesten és Varsóban is avattak szobrot a második világháború alatti magyar-lengyel szolidaritásnak emléket állítva. Gondolhatunk az idősebb Antall József és Henryk Slawik cselekedetét megörökítő padokat formázó alkotásokra.
Még törvényhozási elnöki éveim alatt, a szejm elnökeként, Kövér Lászlóval az Országgyűlés elnökével vettünk részt sok megemlékezésen Budapesten és Varsóban. Az egyik ünnepi megemlékezésen pedig Przemysl-ben avattuk fel a magyar huszár és a lengyel ulánus bronzszobrát.
A kormányok és államfők szintjén folytatott együttműködés már pragmatikus elemeket is hordoz.
Közös álláspontot képviselünk sok témában, ami hatással van az európai uniós politikára, valamint kölcsönös védelmet jelent, amikor különféle, az Európai Unió szintjén gyakorolt nyomásnak tudunk ellenállni, például a migrációs politikai és a jogállamisági kérdések körül folyó kampányok során.
Úgyhogy azt gondolom, ez a nagyon sokszínű lengyel-magyar együttműködés az utóbbi években nagyon jó eredményeket, szép gyümölcsöt hozott.”
– Említette az Európai Unió felől érkező bírálatokat. a két országot szinte ugyan azok a kritikák érik az uniós intézmények részéről, akár az Európai Bizottság alelnökének részéről, aki a közelmúltban beszélt egy interjúban, hogy a két ország problémát jelent az unió számára, utalva a jogállamiságra. Hogyan gondolja, miképpen folytatódhat ez a vita, melyek lehetnek a közös válaszok?
– „Mindenekelőtt azt gondolom, hogy alelnök-asszony, Vera Jourova igazságtalanul ítéli meg a lengyelországi és magyarországi helyzetet; alapvetően téved ezekben a kérdésekben. Egyértelműen meg lehet állapítani, hogy amikor Lengyelország és Magyarország határozottan védi álláspontját ezekben az ügyekben, akkor pont, hogy a jogállamiság oldalán áll az európai uniós intézményekkel szemben. Hiszen a dolgok lényege az alapszerződést érinti, vagyis az Európai Unió működését szabályozó dokumentumot, nevezetesen a Lisszaboni Szerződést.
A Lisszaboni Szerződés egyértelműen rögzíti, hogy az igazságszolgálatatás, a bíráskodás a tagállamok hatáskörébe tartozik, vagyis minden országnak belső ügye.
Ugyanis a Lisszaboni Szerződés függelékeként jóváhagyott Alapjogi Charta, illetve ennek 30-as, vagy brit protokollja rögzíti – és ami Lengyelországra érvényes; nevezetesen ami a törvénykezésre vonatkozó ügyeket illeti – az Alapjogi Charta csak annyiban vonatkozik rá, amilyen mértékben összhangban van a nemzeti joggal. Ez pedig azt jeleneti, hogy a bírósági rendszer megszervezése egyértelműen a lengyel állam, a lengyel törvényhozás, a szejm, és a lengyel elnök hatásköre. Bennünket viszont jogsértésekkel, a jogállamiság megsértésével vádolnak, ezt mi határozottan elutasítjuk, én pedig azt mondom, a jog, a jogállamiság a mi oldalunkon van. Alapvetően pedig úgy vélem, hogy a jelenlegi politika eredményre fog vezetni, és megvédjük az álláspontunkat”.
– „Az elmúlt harminc év során, és különösen az utóbbi néhány évben sikerült a V4-es együttműködést megerősíteni és nagyon gyümölcsözővé tenni. Az is megállapítható, hogy az elv, amelyre az együttműködésünk épít, és ami az egyetértés címszóval jellemezhető, adja meg a regionális együttműködés alapját. Amikor a hozadékokról beszélünk, akkor azt is elsők között kell megállapítanom, hogy a V4-es csoport jelenleg nem csak európai regionális szinten, hanem globálisan is a leggyorsabban fejlődő országcsoportok közé tartozik.
Másfelől arról is be kell számolnom, hogy az utóbbi években Lengyelországban a többi visegrádi nemzet kedveltsége meghaladta a 60 százalékot, pedig néhány évvel ezelőtt még nem érte el az 50 százalékot.
Az együttműködés harmadik gyümölcseként azt említeném, hogy
a V4-es összefogással sok esetben tudtunk az Európai Unióból érkező megosztási kísérleteknek gátat vetni, az „oszd meg és uralkodj” elv alkalmazásának az unió legerősebb tagjai felől.
Tehát egy olyan csoport vagyunk, amely, ha szolidárisan együttműködik, akkor képes megakadályozni, hogy nyomást gyakoroljanak rá, és rákényszerítsenek bizonyos politikákat, például az utóbbi évekből ezek között említhetjük a bevándorlási politikát”.
– „Valóban megállapíthatjuk azt, hogy a járvány sok területen rányomta bélyegét negatív értelemben erre az évre. Ezen belül persze a nemzetközi együttműködésre is hatással van, ami eleve és alapvetően a közvetlen tárgyalásokra épül. És valóban nagyon sok erőfeszítést kellett tenni annak érdekében, hogy szinten tartsuk ezt az együttműködés, részben pedig át kellett helyezni a hangsúlyokat is, illetve más irányba vinni a közös lépéseket. Kiderült, milyen nagy jelentősége van annak, hogy így a járvány idején online tartjuk fenn a kapcsolatokat és milyen fontos szerepe van a tájékoztatásnak, amelyet a média révén De azért tartottunk személyes találkozókat is; februárban az államfői találkozót megszerveztük Jurapában, találkoztak a miniszterelnökök, valamint nemrégiben megtartottuk Psemyszl-ben a parlamentek külügyi bizottsági elnökeinek találkozóját is”.
– „Támogattuk a szlovákokat és a cseheket is. A déli szomszédainknak nyújtott segítség nem csak a visegrádi együttműködésből és kétoldalú kapcsolatokból fakadó tény volt, hanem egyszerűen a helyzet természeténél fogva történt. Itt említenék meg egy gyakorlati példát a járvány ellen folytatott harcra és együttműködésre, ugyanis a kormányfők megállapodása alapján jött létre egy virtuális egyeztetési és információs központ, ami pontosan a járvány alatti konzultációkat szolgálja. Ez a titkárság ugyan virtuális, de október közepe óta működik, és a gyors információ-átadás tette lehetővé többi között az, hogy mintegy kétszáz egészségügyi dolgozót küldhettünk Szlovákiába a járvány elleni küzdelem segítésére”.
– „A Brexitről szólva, a kilépést nagy veszteségnek kell mondani, hiszen Lengyelország és az Egyesült Királyság egyaránt azon államok közé tartoztak, amelyek együtt védekeztek a brüsszeli központosítási törekvésekkel szemben. Ami az amerikai kapcsolatokat illeti; Lengyelország hagyományosan, szinte minden amerikai kormánnyal jó viszonyt ápolt. Nagyon szoros kapcsolatok fűznek össze bennünket az energetika, a katonai kérdések, és a gazdaság terén, és nem gondolom, hogy a most bekövetkezett politikai váltás, az ilyen jó kapcsolatok megváltozását hozná magával. Harmadjára pedig azt mondanám, hogy a külügyi bizottságban már évek óta azon dolgozunk, hogy megerősítsük az együttműködést egyrészt a visegrádi országokkal, másrészt pedig, szélesebb értelemben a Három Tenger Kezdeményezés keretében, de úgy általában véve is a régióbeli országokkal”.
Forrás: hirado.hu, Kossuth Rádió
