Az 1990-es évek elején-közepén a természetvédők felismerték, hogy a hazánk földterületeit érintő privatizáció hatalmas fenyegetést jelent európai szinten kiemelkedő természeti értékeinkre. Ezért támogatták a természetvédelmi oltalom alatt álló területek Magyar Állam tulajdonába, nemzeti parki vagyonkezelésbe kerülését, illetve segítették egy olyan közalapítványi hálózat létrejöttét, amely a helyi természetvédők bevonásával felkutatja a természeti értékekben gazdag területeket, és adományt gyűjt azok megvásárlására.
Erre azért volt szükség és lehetőség, mert az akkori EU-s országokban élő természetbarátok jelezték, hogy abban a társadalmi-politikai rendszerben, amit átvenni készült hazánk is, a természeti értékek hatékony védelme leginkább úgy oldható meg, ha azok területének tulajdonjoga természetvédelmi szervezetnél van, és hajlandóak voltak erre a célra adományt is gyűjteni. A Magyar Állam anyagi lehetőségei a területek megvásárlására, természetvédelmi kezelésére abban az időben erősen korlátozottak voltak, illetve a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek esetében az állami természetvédelem tulajdon szerzésére nem is volt lehetőség.
Dr. Legány András főiskolai tanár, és Bodnár Mihály természetvédelmi őr, aki ma a KPE választókerületi vezetője elhatározta, hogy harcba száll a Tisza mente természeti értékeinek megóvásáért. Kezdeményezték egy környezet- és természetvédelmi célú közalapítvány, a Tiszatáj Közalapítvány megalapítását, majd adományok gyűjtését kül- és belföldön, a természeti értékekben gazdag területek megvásárlása céljából. A területek részben külföldi pénzből való megvásárlása kurucos tett volt, hiszen nagyon sok adomány jött azon államok jó szándékú polgáraitól, amelyek földéhes spekulánsai már javában vásárolták fel országunkat! Ők már ismerték ezen körök fékezhetetlenségét, gátlástalanságát, ezért segítettek, jó szándékból, önzetlenül!
A megszerzett tulajdon hatalmas felelősséget, de egyben óriási lehetőséget is jelentett. A közalapítvány területeinek egy részének bevonásával agrár-környezetgazdálkodási mintagazdaságot alapított Kesznyéten Szamárháton, amelyet az akkori környezetvédelemért felelős miniszter, dr. Túri Kovács Béla által kiírt pályázati támogatás segítségével sikerült beindítani. A gazdaság egyfajta laborként szolgált a későbbiekben bevezetésre kerülő AKG programok előírásainak „tesztelése” során, nyílt napokon ismertette meg az érdeklődő gazdákkal a természetbarát gazdálkodás céljait, módszereit. Őshonos állatállomány kialakításával törekedett a hungarikumnak számító genetikai örökségünk megőrzésére, illetve a kistérség turisztikai vonzerejének növelésére. A mintagazdaság bevételei lehetővé tették a kiszámítható gazdálkodást, biztos fedezetet nyújtva a fő cél, a kezelt területek természetvédelmi értékei számára ideális viszonyok kialakítására, és megtartására. Jutott azonban forrás a környezeti nevelésre, amely során nagy gondot fordított a közalapítvány kuratóriuma a hazaszeretet és a hagyományőrzés eszméinek a tanulók tudatába való beépítésére. Néhai Bereczky István szakmai vezetésével madármenhely üzemeltetésére. Együttműködésre a kistérségi fejlesztési programok készítése, bonyolítása során, igyekezve a fenntarthatóság, a természetvédelem szempontjainak érvényesítésére.
Minderről részletesen olvashat a Magyar Demokrata 2018.08.15-én megjelent, 33. számának 18-21. oldalán, Ágoston Balázs „A kesznyéteni minta” című cikkében.
http://www.demokrata.hu/hir/belfold/kesznyeteni-minta
Forrás: Bodnár Mihály, a KPE választókerületi vezetője, a NAK osztályvezetője
