December 15-től kapható a Szent István Társulat kiadásában megjelent három segédanyag, amely a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 4-én Felelősségünk a teremtett világért címmel kiadott, a teremtett világ védelméről szóló körleveléhez kapcsolódik.
A teremtett világ tisztelete és védelme a Római Katolikus Egyház tanításának mindig a szerves részét alkotta. Felelősségünk a teremtett világért című körlevelében a Püspöki Konferencia ezt a témát, az embert a középpontba állítva gondolja végig. Hiszen az ember az, aki sok esetben okozója környezete változásának, ő az, aki fizikai és lelki valójában elszenvedi a változások következményeit, és ő az, aki – felismerve a korábban elkövetett hibákat – képes volna megóvni a teremtett világot. A három kötetes segédanyag az alábbiakat tartalmazza:
A környezettudatos gondolkodáshoz és cselekvéshez hasznos és nélkülözhetetlen információt nyújtó tanulmányokat és cikkeket tartalmaz, segítve ezzel a szemléletalakítást, az elméleti ismeretek elmélyítését, és megalapozza a gyakorlatot.
A környezeti neveléshez nyújt támogatást óravázlatok formájában. A kötet jól hasznosíthatók az iskolai és az iskolán kívüli nevelésben.
A teremtésvédelemről szól a harmadik kötet, és a keresztény környezeti etika elvei alapján a környezettudatosság gyakorlati megéléséhez ad segítséget. Konkrét javaslatokat ad a közösségek számára, a családoktól a plébániai közösségekig.
A természeti környezet gyorsuló pusztulása és a globális klímaváltozás immár realitás. Jelentős erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy mérsékeljük, és lehetőség szerint elkerüljük a környezetet pusztító, valamint az éghajlatot károsító magatartást, továbbá hatékony stratégiákkal kell alkalmazkodnunk a klímaváltozás körülményeihez. Mindenkinek részt kell vállalnia ebben a feladatban. Az előttünk álló kihívás jelentős, de értékeken alapuló cselekvésünk és önmérsékletünk által a helyzet pozitívan befolyásolható. – II. János Pál pápa Assisi Szent Ferencet 1979-ben az ökológia művelőinek és a környezetvédelem védőszentjévé nyilvánította. Szent Ferenc a teremtett világgal szembeni magatartás középpontjára mutat rá. A környezet megóvása több, mint a jelen és a jövő generációk méltó életkörülményeinek biztosítása, hiszen az ember Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolata egységet alkot. A természeti környezet megóvása nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és előmozdítása. – A keresztény ember magatartása a természeti környezettel szemben a filozófiai gondolkodási modellek közül a relatív ember-központúság, hitben gyökerező voltát tekintve pedig Isten-központúság, amely felismeri a természet önértékét is. – A keresztény környezetetika, és ennek részeként a klímavédelem is, három egymásra épülő érték alapján áll. A legkézzelfoghatóbb és a legsürgetőbb a természet úgynevezett eszköz értéke, amennyiben az a közjó része, és így az emberi méltóság védelmét és kibontakozását szolgálja. A teremtés szimbolikus értéke magára a Teremtőre utal, az ember Istennel való kapcsolatát mélyítheti el, hiszen a teremtett világ dolgaiból Isten egyértelműen felismerhető. Végül az „új teremtés” teológiai fogalma a természeti környezet beteljesülés-értékére, vagyis eszkatológikus távlataira mutat rá, amely a bennünket körülvevő világ jövőjének mélyebb, hitbeli jelentését adja. – Az Egyház társadalmi tanítását összefoglaló Kompendium szerint minden tudományos és technikai alkalmazás értékmérője az ember méltóságának megbecsülése, amelynek együtt kell járnia a többi teremtmény és az egész teremtés tiszteletével is. A természeti környezet és az ember ökológiája nem válaszható el egymástól. – A környezetvédelem érdekében a gazdaságban paradigmaváltásra, vagyis a haszonelvű szemlélet felváltó érték vagy erényetika követésére van szükség. Olyan egyetemes, mindent átfogó szemléletmódot kell elsajátítanunk, ahol Isten és az általa alkotott erkölcsi és természeti rend kerül előtérbe. – A globalizáció káros hatásai miatt a helyi közösségek szerepe jelentős mértékben felértékelődik az emberi élet fenntarthatósága szempontjából. Ezek létrehozása és fenntartása terén az Egyház komoly hagyományokkal és tapasztalattal rendelkezik: létező plébániai közösségek, lelkiségi mozgalmak, ezek tapasztalata, erkölcsi és lelki háttere. A javak megosztása, az anyagi javak közössége: az igazságosság, a szeretet és a rászorultság alapján kell, hogy történjék, bölcsen és nagylelkűen. Az anyagi javak jelszerű, próféta-szerű megosztása hatékony eszköznek látszik a jogtalan és bűnös fölhalmozás és kihasználás mentalitásával szemben. Kívánatos, hogy a természet védelmével és az éghajlatváltozással foglalkozó más egyházakhoz tartozó intézményekkel, szervezetekkel, a tudományos élet képviselőivel, egyesületekkel és mozgalmakkal az Egyház minden szinten szoros kapcsolatot alakítson ki, és velük együttműködve, közösen keresse a megoldást a felmerülő kérdésekre. (Forrás: MKPK HB/Magyar Kurír/Lőw Márta)
