A termőföld termőképességét meghatározza a talajban tárolt, és a növények által hasznosítható vízkészlet mennyisége, az úgynevezett diszponibilis, azaz diszponálható víz mennyisége. Sajnos az agyagtalajok és a szikesek a lehullott csapadékból nem képesek elegendő vízmennyiséget magukba fogadni, és a növények számára felvehető módon, azaz nem túl erősen, az adhézió révén megkötve tárolni. Ezért az agyagtalajok és a szikesek csak sekélyen áznak be, és a lehullott csapadék zöme a felszínen hasznosítatlanul kárba vész, elfolyik. Jó víznyelő és víztároló képessége a közép-kötött vályogtalajoknak van.
A gyökerekkel átszőtt talaj szeptember közepére elveszíti a növények által felhasználható vízkészlet nagy részét. A pótlást az őszi-téli csapadék adja meg. A talaj víztározó képességét a fizikai talajjavítással tudjuk teljessé tenni. A szikes talajok átlagosan csak 8, az agyagtalajok 13, a vályogtalajok 25, a homoktalajok 55 centiméter mélyre képesek az esővizet levezetni és ott raktározni. Az őszi-téli csapadék rendszerint több, mint amennyit a talaj képes elnyelni, és a többlet felszíni vízként elfolyik, továbbá ha a terep lejtése átlagosan meghaladja a 17 százalékot, akkor a növényborítottság hiányában az elfolyó csapadékvíz a hosszabb lejtőkön rombolja a talajfelszínt, és talajerózió keletkezik. A talaj víznyelő képességét talajlazítással és késes talajtömörítő hengerrel javítjuk, valamint a vetés-váltás részévé tesszük a napraforgót, az évelő növények közül pedig a lucernát. Ezek azok a növények, amelyeknek a gyökerei kifejezetten elősegítik a csapadékvíz tárolását a talajban, de az őszi vetésű kalászosok tarlói is jó vízbefogadó képességgel rendelkeznek.
Az öntözés sok tekintetben kedvező hatást gyakorol a talajra és a termesztett növényekre. Az öntözés a közvetlen termésnövelő hatása mellett az öntözővíz a káros nátrium-sókat és nehézfém-vegyületeket a talaj mélyebb rétegei felé mossák le, ugyanakkor javítják a mű- és szerves-trágyák hasznosulását.
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek a víztakarékos öntözési módok.
A mikroöntözés jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson, adott időegység alatt kevés öntözővizet pontszerűen juttatnak ki a termesztett növények gyökereihez. A csöpögtető öntözés jellemzője, hogy az öntözővíz cseppenként jut a talajfelszínre. A vízigény kiadagolása folyamatosan történik, azaz olyan folyamatos öntözést jelent, amelynél az alacsony nyomással szállított víz a különböző vízadagoló elemeken keresztül kis adagokban kerül a talajra.
A felszín alatti öntözés – altalajöntözés – esetében öntözővíz a talaj felszíne alatt, a művelés által nem érintett talajrétegben elhelyezett csövekben mozog és oszlik szét. A termőréteget alulról áztatja. Ez nem akadályozza a felszíni művelést, nincs párolgási veszteség, de a beépítési költsége magas, a víz útja nehezen követhető.
Házi kertekben érdemes a háztetőn összegyülekező vizet a kert öntözéséhez felhasználni.
Az öntözési célú víztározás a Balaton-felvidéken
A Balaton-felvidék déli lejtőin át számos kis-vízfolyás ömlik a Balatonba. A balatonfüredi Polgári Kisgazdáknak az a véleménye, hogy ezen a vidéken a mészkő, illetve dolomit alapkőzeten kialakult sekély és kiszáradásra hajlamos talajokon nagy szükség lenne az ezekből a kis-vízfolyásokból kiemelhető öntözővízre. Ma már az Agrárminisztérium által előterjesztett és az Országgyűlés által elfogadott jogi szabályozás alapján teljesen egyszerűvé vált az öntözés egy-ablakos engedélyezése. Ezért egyre több helyen lenne érdemes megvizsgálni, hogy ezeknek a kis-vízfolyásoknak a medrében hol érdemes kis-szivattyú, akár csak egy egyszerű búvárszivattyú működéséhez alkalmas mederfenéket kialakítani. A kis-vízfolyások part-menti 100 … 200 méteres sávjában víztakarékos módon öntözhetővé válhatnának a kertek. Ugyancsak érdemes megteremteni annak a lehetőségét, hogy a helyi kisvállalkozások gyártsák a víztakarékos öntözőeszközöket.
Az általános éghajlatváltozás miatt elérkezett annak az ideje, hogy alaposan meg kell vizsgálni az összes víztakarékos öntözési lehetőséget. Mindenféle jóstehetség nélkül már látható az is, hogy egyre gyakoribbak lesznek a tartósan aszályos időszakok, amikor minden csepp víz számítani fog.
A mellékelt fotón a Kéki-patak vízlépcsője (víz-bukója) esetében is, de bármelyik kis-vízfolyáson látható az is, hogy akár egy, vagy mederszakaszról mederszakaszra haladva több mini-elektromos erőmű is dolgozhatna a kis-vízfolyások vízlépcsőinél, más szóval a víz-bukóinál. Nem nagy dologról van szó, csak annyiról, hogy az áramló víz egy közönséges személyautó generátort forgat, ami áramot ad például egy közeli köztéri világításhoz. A XXI. században az üvegház-hatású gázok kibocsátástól mentes energia „minden cseppjére” is szükség lesz.
(Forrás: Dr. Paál Sándor (PhD) c. egyetemi docens, a folyó- és tószabályozás szakterületen igazságügyi szakértő (nyilvántartási száma: 7105) – KPE Balatonfüred)
A balatonfüredi Polgári Kisgazdák közéleti műhelye – folytatjuk a cikksorozatunkat
