A talajok termékenységének a fokozása vízrendezéssel, talajjavítással talajok erózió elleni védelmével és öntözéssel lehetséges.
A talajjavítást csak vízrendezett területen érdemes megcsinálni. Vízrendezetlen területen a talajjavításra fordított pénz az ablakon kidobott pénz lesz.
A túlzottan savanyú talajok vízgazdálkodása rossz, a felszínük cserepesedik, a megművelésük nehéz, mert a szántás túl nagy vonóerőt kíván. Az ilyen talajban a mikrobiológiai tevékenysége gyenge, továbbá a mű- és szerves trágyák rosszul hasznosulnak. A jóval semleges kémhatás (7-es pH) alatti savanyú talajokra a savanyúságuk mértékének a függvényében 0, 5 … 1, 2 kilogramm mészkőőrlemény, vagy 0, 7 … 2 kilogramm cukorgyári mésziszap kiszórása indokolt négyzetméterenként.
A homoktalajok javítása azért történik, hogy a mélyebb rétegekben is kedvező gyökér-élettér legyen.
Az Egerszegi-féle réteges homokjavítás: 60 centiméter mély barázdát kell nyitni molyforgató ekével. Két év múlva 40 centiméteres mély-forgatással megismételjük ezt az eljárást, újabb két esztendő múlva pedig 25 centiméter mélyen. Minden szántás után a barázdák fenekére szerves trágyát, vagy növényi eredetű zöld hulladékból készített komposztot szórunk. Szerves trágyából egy hektáron 60 … 80 tonna 75 százalék nedvességtartalmú istállótrágyát használunk fel.
A láptalajok javítása a talajvízszint süllyesztésével történik. A szántóföldi növénytermesztés esetén a talajvíz-felszínnek 90 centiméternél mélyebben kell lenni, rét-legelő gazdálkodás esetén pedig 45 centiméter mélyen.
Balatonfüredi közéleti műhely – Hazánkról, jövőnkről
(Összeállította: Dr. Paál Sándor (PhD) c. egyetemi docens, NAK szaktanácsadó (NAK–2141), igazságügyi szakértő (7105) és gyakorló földműves – KPE Balatonfüred – 2020).
