Élj úgy, mintha holnap meghalnál – gazdálkodj úgy, mintha örökké élnél – így zárta előadását az ausztrál Tom Robinson a 2018-as Talajegészség Konferencián, 2018. november 15-én, a The Aquincum Hotelben, Budapesten, (1036 Bp. Árpád Fejedelem út 94.). – A rendezvény előadói azt mutatták be, hogyan álltak át a talaj-megújító gazdálkodásra és az átállás alatt milyen kihívásokkal néztek szembe. – A konferencián 18 előadó – 7 nemzetközi és 11 magyar szakember – tartott összesen 19 előadást a talajmegújító gazdálkodásra való átállás kihívásairól, gyakorlatáról és előnyeiről.
Folyik a precíz talaj-előkészítés. – A kép forrása: mgi.nak.hu
A résztvevők arra is választ kaptak, hogyan tudnak hasznot termelni az ausztrál gazdák úgy, hogy alig kapnak támogatást a megművelt területeikre. Második alkalommal rendezték meg a Talajegészség Konferenciát, amelynek célja, hogy a földet művelő embereket gyakorlati, kézzelfogható, a saját földjeiken azonnal alkalmazható fogásokkal ismertesse meg. Az előadások kifejezetten az átállási periódusra összpontosítottak. A termelők pedig bemutatták gazdaságuk, talajaik és gondolkodásuk megváltozását a talaj forgatásának elhagyása után. A II. Talajegészség Konferencia látogatói a talajmegújító gazdálkodásra való áttérés nehézségeit és feladatait ismerhették meg. Dale Strickler az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Kansas államban gazdálkodik, területei 450-550 mm csapadékot kapnak évente. Szerinte kulcsfontosságú, hogy amikor esik, akkor minél több vizet tudjanak befogadni a talajok, hiszen így lesznek igazán ellenállók az aszállyal szemben. Ebben a giliszták és a talajlakó élőlények vannak a segítségünkre, nekik pedig folyamatos élőhelyre és táplálékra van szükségük, amit a takarónövények biztosítanak azokban az időkben, amikor nincs fő-növény a szántóföldjein. (Forrás: agronaplo.hu/magro.hu)
Folyik a munka a Gyöngyösi Eszterházy Károly Egyetem Agrár- és Környezettudományi Laboratóriumában. – A kép forrása: gyongyos.uni-eszterhazy.hu.
A Polgári Kisgazdák talajtani szakértője ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a talajlakó egysejtűek, fonálférgek, televényférgek, atkák, ugróvillás rovarok elhalt növény-maradványokkal és más gerinctelen állatokkal, valamint mikroorganizmusokkal táplálkoznak. Ennél fogva nem csak szabályozzák a talaj biológiai életét, hanem aktív szerepet töltenek be a talajba került szerves maradványok lebontásában. A földi giliszták, hangyák, termeszek és számos kisemlős az élettevékenységével lazítja és átlevegőzteti a talajszerkezetet, pórusokat, a talajhézagok között járatokat készít, mozgatja a talajrészecskéket egyik helyről a másikra. A földműveléstan tudománya azt kutatja, hogy hogyan lehet minél jobb életfeltételeket biztosítani a talajlakó élőlények számára. Ugyanis a jó földműves tisztában van azzal, hogy a talajban élő élőlények sokasága milliónyi ingyenmunkás a növénytermesztésünk szolgálatában. Tehát akkor járunk el bölcsen, ha a technológiai elemeinket úgy alakítjuk ki a földművelés során, hogy a végeredmény a talajélet szempontjából a legkedvezőbb fizikai, kémiai és biológiai struktúrát mutassa a talajlakó élő szervezetek számára. Sajnos az előző agrárkamarai ciklusban, az egyik tolna megyei kamarai vezető egy német tulajdonban álló birtokon azt próbálta bizonygatni, hogy elegendő csak az elvetett gabonamag szűk környezetében megteremteni az optimális talajélet feltételeit, azaz, az egy-egy-egy arányú víz-levegő-szilárd talajrészecskék arányával jellemezhető morzsalékos talajszerkezetet. Ebben a szakmai vitában a KPE talajtani szakértője továbbra is azt állítja, hogy a teljes szántott rétegben biztosítani kell a talajélet összes optimális feltételét, mert ahogyan kifejlődik a termesztett növény gyökér-tömege, az a teljes talajszelvényből igényli a tápanyagot, azaz a lebontott szerves anyagokból származó makro- mikro- és nyomelemeket. Következésképp szükség van a mélyebb rétegek teljes keresztmetszetben történő átművelésére a bőséges szerves-anyag utánpótlással együtt. Őseink hat ökörrel mélyen szerettek szántani. Ehhez kellett a hat ökör ereje, mint ahogyan a nyugat-magyarországi tájakról származó ősi latin nyelvű népdal is mondja: „amare arare, sex boves treniere”, azaz szeretnék szántani, hat ökröt hajtani. (KPE)
