Február 25-én a Kisgazda Polgári Egyesület tagjaival és barátainkkal Budapesten, Kovács Béla szobránál hajtottunk fejet a kommunista diktatúra áldozatai előtt. Együtt emlékeztünk mindazokra, akiket elhurcoltak, meggyötörtek, ellehetetlenítettek – és akik a legnehezebb időkben sem mondtak le a magyar szabadságról.
Ez a nap nem csupán egy történelmi korszak felidézése volt, hanem tiszteletadás azoknak, akik a nemzeti önrendelkezésért és a magyar emberek méltóságáért vállalták a szenvedést. Az emlékezés nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása: annak felismerése, hogy mi ma azért lehetünk itt, mert ők akkor nem hátráltak meg.
Kovács Béla sorsa különösen is jelképes. A Független Kisgazdapárt meghatározó vezetőjeként, földművelésügyi miniszterként a háború utáni, polgári demokratikus Magyarország felépítésén dolgozott. A szovjet hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le, miután a kommunista nyomás ellenére sem sikerült megtörniük. A 38 évesen elhurcolt politikust 25 év kényszermunkára ítélték, és a Gulág táboraiba vitték. Inkább vállalta a börtönt és a száműzetést, mint hogy elárulja elveit és nemzetét. Hűsége, egyenessége ma is példát mutat.
Erdős Norbert, a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke köszöntőjében ennek nyomán arról is beszélt, hogy a szuverenitás nem elvont politikai fogalom – a szuverenitás maga a szabadság. Azt jelenti, hogy mi dönthetünk a saját sorsunkról. Ha egy ország szuverén, akkor kívülről nem írhatják elő, hogyan éljenek a polgárai, milyen irányba fejlődjön a gazdasága, vagy milyen értékeket tartson fontosnak.
Elnök Úr kiemelte, a kommunizmus évtizedei megtanították, milyen az, amikor ezt a jogot elveszik. Február 25-e ezért a jelenhez is szól: a szabadságot és az önrendelkezést minden nemzedéknek újra és újra meg kell védenie.
Erdős Norbert végezetül leszögezte, a megemlékezés megerősítés is mindannyiunk számára: Magyarország szuverenitása nem lehet és nem is lesz alku tárgya.
Éljen a magyar szabadság!
Kisgazda Polgári Egyesület
