Magyarország ma is készen áll küzdeni szabadságáért és békét kötni szuverenitásunk megtartásáért, Európa jövőbeni egységéért.
1847. január 13-án meghalt József nádor, aki a reformkori Magyarország és a még egységes birodalom közös jelképe volt. Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 11-ére hívta össze a király, amelyre nagy feladatok vártak.
Az 1830-tól kezdetben Széchenyi vezetésével, majd Kossuth és támogatóinak a befolyása alatt alakuló reform évek előkészítették a polgárosodó Magyarország kialakulását. Az utolsó rendi országgyűlés összehívásakor még kevesen, vagy talán senki nem gondolta, hogy ez az országgyűlés meghozza azokat a törvényeket, amelyek Magyarország forradalmi átalakulását eredményezik.
A forradalmi változások március 3-a és március vége között olyan új világot teremtettek, amelyben Magyarország a birodalmon belül helyreállította önállóságát. Az áprilisi törvények 1848-49 forradalmi időszakának legfontosabb változásait adták meg az országnak. Eltörölték a robotot, a pénz és terményjáradékot, a földesurak kárpótlását pedig az államra bízták. Megszűnt az úriszéki bíráskodás és az ősiség, a tizedet kárpótlás nélkül eltörölték, és az összes állampolgárnak egyenlően és arányosan kellett hozzájárulnia a közterhekhez. Ujjászervezték a szabad királyi városok és községek igazgatását, rendelkeztek színházakról, a nemzeti színekről, az ország címeréről, nemzetőrség felállításáról. Ezeket a törvényeket már nem haladta meg egyetlen további törvényhozás döntése sem.
A forradalmi változások, a nemzet felemelkedésének lehetősége még a türelmesebb haladás híveit, így Széchenyit is lázba hozták. Mint mondta Kossuth néhány nap alatt annyit ért el, amit én 20 év alatt sem értem volna el. (Igaz, később azt is mondta, hogy Kossuth ismételten 19-re kért lapot és szerencséje volt, de ki tudja ez meddig tart.)
Kossuth és társai meg voltak győződve arról, hogy ha a szabadságot a Szent Korona országaiban mindenkinek egyenlően biztosítják, úgy az ország egységes marad, a törvényekkel a velünk, magyarokkal együtt élő a Szent István országán belül hazára lelt további népek is elégedettek lesznek. Csak néhányan látták, hogy a nemzeti fejlődés, a nemzettudat felébredése a velünk együtt élő minden nép éppen olyan sajátja, mint a miénk, magyaroké. Széchenyi, Eötvös, Deák, de Teleki is hamar felismerték, hogy az egyéni szabadságjogok nem pótolják a nemzetek közösségi szabadságvágyát. Felismerték, hogy a birodalom csak velünk együtt, Szent István országa pedig a birodalmon belül maradhat egységes.
Kossuth és támogatói erős külső szövetségre számítottak az átalakuló Németországtól, az egyesülő Olaszországtól, a forradalmi Franciaországtól, és az egyedül gazdasági nagyhatalom Angliától. A forradalom hősi küzdelme alatt kellett megtanulni, hogy a valódi szövetségeseket itt, magunk körül, a velünk együtt élő népekben találhatjuk igazán meg. Európa nagyhatalmai egyensúlyt akartak fenntartani és ehhez szükség volt a Habsburg birodalomra.
A történelem nem ismétli önmagát, de ismétli a kérdéseket és gyakran a kérdésekre adható válaszokat is. Az Európai Unióhoz csatlakozásunk nekünk magyaroknak fontos volt, és az ottmaradásunk fontos ma is. A közösség adhat gazdasági és politikai biztonságot és lehet a béke biztos megtartója. Vitáink nem az unió megmaradásával, vagy azért vannak, mert ki akarunk az unióból lépni, vitáink az erős unióért és az erős nemzetért folynak. A kettő nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, egyik a másiknak a biztosítéka.
Magyarország ma erős és biztos szomszédi szövetségesekkel rendelkezik, szuverenitásunkért folytatott vitáinkban nem vagyunk egyedül, a küzdelmünk igazságos, ezért eredményes is kell, legyen.
1848-49-ben Magyarország a magyarok szabadságáért küzdött, de hittük, hogy ez a küzdelem a velünk együtt élő népekért, egész Európáért is folyik. A harcunk akkor nem vezethetett sikerre, mert számos tévedésünk volt nekünk és számos tévedésük volt azoknak is, akik velünk szemben álltak. Európa és mindannyiunk számára intő jel kell legyen mindaz, ami most az Unió és az Egyesült Királyság között folyik. Az Egyesült Királyság kiválása az Unióból szükségtelen és fájdalmas nekünk, az unió tagjainak, de még inkább az és az lesz, az Egyesült Királyság népeinek. Intő példa ez arra is, hogy tudni kell kiállni a szuverenitás védelmében és tudni kell józan, kiegyensúlyozott nemzetnek, közösségnek egyaránt hasznos megegyezéseket kötni.
Dr. Turi-Kovács Béla