Igyekszünk minden fontos kérdésben tájékoztatást adni
Gondolnunk kell azokra is, akik utódaink lesznek.
A saját kézzel írt végrendelet
Valaha a végrendeletek legáltalánosabb fajtája a végrendelkező által saját kézzel írt okirat volt. Az írógép, majd a számítógép elterjedésével ez egyre inkább kezd háttérbe szorulni.
Mint minden végrendeletre erre is vonatkozik az az általános szabály, hogy csak nagykorú, cselekevőképes személy végrendelkezhet így, és ő is csak beszámítható, befolyástól, kényszertől mentes állapotban.
Abból a szempontból célszerű a saját kézzel írt végrendelet, hogy vita esetén írásszakértő könnyen azonosítani tudja, hogy valóban a végrendelkezőtől származik az okirat. Ugyanakkor azonban problémás lehet a keletkezés körülményeinek utólagos tisztázása, hiszen ez az a végrendelet típus, amikor a végig saját kézzel írt és aláírt okirat érvényességéhez nincs szükség a más esetekben előírt két végrendeleti tanúra.
Természetesen fontos kellék annak feltüntetése, hogy valóban az aláíró személy végakaratát tartalmazza az okirat, melyet keltezéssel és aláírással kell ellátni.
Kérdéses lehet, hogy tartalmilag mennyiben felel meg a hatályos jogszabályoknak az a végrendelet, melyet nem jogi szakember ír és az elkészítés előtt nem tájékozódott kellően a hatályos öröklési jogról.
A végrendeleti tanúkra vonatkozó általános szabály, hogy ezen minőségben csak nagykorú és cselekvőképes személy jöhet számításba, aki nem rokon, nem érdekelt a hagyatékban, továbbá az örökösként megjelölt személlyel sem áll rokoni kapcsolatban.
Mindezek miatt Polgári Kisgazdaként és jogászként azt tudom javasolni, hogy aki a végintézkedésnek ezt a fajtáját választja, az előzetesen jogi szakembertől kérjen tanácsot és a viták leszűkítése érdekében az aláírásra úgy kerüljön sor, hogy egyidejűleg két személy (névvel és lakcímmel) végrendeleti tanúként aláírja.
Dr. Bakos Zoltán
