A Polgári Kisgazdák bizalommal vannak az új agrár miniszter, Nagy István iránt

Megismertük és meg is kedveltük államtitkárként a jelenlegi agrár minisztert. Mindig őszinte volt, értette és átérezte az agrárium, a magyar vidék problémáit, gondjait.

Elmondhatjuk, hogy olyan államtitkárunk – ma már miniszterünk – van, aki abból a vidéki társadalomból jött, ahonnan a Polgári Kisgazdák többsége is származik.

Az első miniszteri találkozón elmondtam, hogy azt várjuk az új tárcavezetéstől, hogy az irányítást határozottan kézben tartja, mindig az országos, a teljes vidék és agrárium érdekeit tartja szem előtt és nem enged a kisebb, vagy nagyobbacska csoport érdekeknek.

Különösen fontosnak tartjuk, hogy a törvényhozás irányítója és kezdeményezője a vidék és agrár ügyekben a tárca legyen. (Dr. Turi-Kovács Béla)

Nagy István agrárminiszter: ki kell törni az alapanyag-termelő szerepből!

A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét és a versenyképességet látja a fő fejlesztendő területeknek Nagy István, aki szerint mennyiségi értelemben már vannak komoly eredmények, de jobb jövedelmezőséget kell elérni az agráriumban.

Az agrárminiszter szerint az idei év legfontosabb témája a Közös Agrárpolitika lesz, amelynek költségvetésén és részletszabályain egyaránt sok múlik. Idehaza a feldolgozottsági szint növelését, az öntözés fejlesztését és a generációváltás elősegítését tartja a legfontosabb feladatoknak a tárcavezető.

✦ Tavaly nemcsak államtitkári pozícióból lépett elő miniszterré, hanem a tárca helyzete is megváltozott, hiszen a vidékfejlesztés területe visszakerült a minisztériumhoz. Milyen változást jelent ez?

– Valóban, nemcsak a tárca életében, hanem az én életemben is nagy változás ez, hiszen mostantól minden agráriumot érintő ügyben én vagyok a felelős. Nagy feladat ez, ami számomra is új helyzetet jelentett. Azzal, hogy a vidékfejlesztés területe visszakerült a tárcához, a minisztérium teljessé vált. Hatékonyabban lehet működtetni a tárca egészét, és a vidék egészére lehet hatással a munkánk.

✦ Hogyan értékelné a tavalyi évet a mezőgazdaság egészének szempontjából?

– Tavaly a szántóföldi termelésben szinte minden növényi kultúra esetében az elmúlt öt év átlagát kis mértékben meghaladó termésátlagok születtek. Búzából 5,2 millió tonna került a tárolókba, árpából 1,1millió tonnát takarítottak be a gazdák. A repce 988 ezer tonnás termésmennyisége 5,2 százalékkal meghaladta az előző évi rekordszintet is. Az őszi betakarítású növényekre kedvezőtlenül hatott az augusztusi forró, aszályos időjárás, emiatt a napraforgó 1,8 millió tonnás termésmennyisége 3 százalékkal elmarad a 2017. évi rekordtól, de több éves összehasonlításban igen kedvezőnek számít.

Kukoricából 7,5 millió tonna került a magtárakba, ami 10 százalékkal meghaladja az előző évi szintet.

Szőlőből 550 ezer tonnát szüreteltünk, az alma termésmennyisége elérheti a 750 ezer tonnát, meggyből pedig 80–85 ezer tonna termett. Ezek a terméseredmények megközelítik a történelmi rekordokat. A szabadföldi zöldségtermesztésben növénykultúránként kü­­lönböző eredmények születtek. Jelentősen, 600 ezer tonna fölé emelkedett a csemegekukorica termésmennyisége, és növekedés figyelhető meg a paradicsom, a sárgadinnye, a zeller és a sárgarépa esetében is.

Az európai tejválság leküzdése óta, 2018 első kilenc hónapjában átlagosan 4 százalékkal volt magasabb a tej átvételi ára, mint 2017 hasonló időszakában. Sikerként értékeli az agrártárca, hogy az elmúlt években sikerült stabilizálni az állattenyésztés helyzetét. En­nek eredményeként a hazai vágóhidakon a baromfi vágása élősúlyban az idei év első három negyedévében 13,2 százalékkal emelkedett, ami mögött elsősorban a kacsa- és a libahús növekvő termelése áll. A sertésvágások 1,4, a szarvasmarhavágások 11 százalékkal bővültek.

A terméseredmények és egyéb mennyiségi számok tehát jók, ráadásul ma már évről évre kedvező adatokat közölhetünk. Van azonban egy fontos szempont, amiben még fejlődnünk kell, és ez a jövedelmezőség.

Ha 1 hektárra vetítve vizsgáljuk a gazdák jövedelmét, azt látjuk, hogy az az Európai Unió átlagának csupán 40 százaléka idehaza.

Ezen tehát lehet még javítani –ugyanakkor a folyamat már elindult. 2019-re látszanak majd a korábbi uniós pályázatok eredményei. Működni kezdenek a feldolgozásban a nyertes projektek, ami kimozdíthatja a magyar agráriumot a túlzottan alapanyag-termelő szerepből.

✦ Többen remélik, hogy az új Közös Agrárpolitikában lesznek ilyesmire források. Mostanában azonban mintha csak a bizonytalanság lenne biztos a KAP terén. Mikorra kristályosodhat ki az új rendszer?

– Őszintén remélem, hogy lesz precíziós gazdálkodásra vagy egyéb fejlesztésekre forrás és lehetőség, de az új KAP még valóban nagyon képlékeny állapotban van.

Az Európai Bizottság javaslatát abban a formában, ahogy az asztalunkra került, egyetlen ország sem tudta támogatni, vagyis messze még a megállapodás.

Persze valahol ez a dolgok rendje, ilyenkor mindig ke­­mény viták zajlanak. Magyarország nagyon aktív szereplő abban, hogy átalakítsuk a javaslatot, és jobb kompromisszumot érjünk el. Ebben ráadásul már szövetségeseink is vannak, hiszen a visegrádi négyek, a Baltikum és a Balkán országai is hasonló elképzelésekkel rendelkeznek, mint mi. Ez már egy komoly összefogás, amihez még hozzávehetjük Franciaországot is, hiszen agrárkérdésekben általában egyet szoktunk érteni a francia kollégákkal.

✦ Miközben már napirenden vannak az új támogatási szabályok, az alapvető kérdésről, a költségvetésről még nincs megegyezés. Ebben milyen eredményt lehet elérni?

– A fő szempont persze az, hogy a brexit, egy nagy befizető távozása miatt kevesebb forrás lenne. Mi azonban úgy látjuk, hogy más területekről is lehetne még pénzt átcsoportosítani. Ilyenkor szakértői egyeztetések folynak minden szinten, mi pedig nyitottak va­­gyunk minden jó javaslatra. Főleg arra szeretnénk megoldást találni, hogy ne csökkenjen a Közös Agrárpolitika költségvetése. Ezen a téren egészen vad számok is napvilágot láttak, durva vágást ugyanakkor nem tudunk elfogadni.

Magyarország már korábban világossá tette: arra is hajlandóak vagyunk, hogy többet fizessünk be a közösbe,

valamint a mostani költségvetési javaslatban több olyan pontot látunk, ahonnan forrásokat lehet átcsoportosítani mezőgazdasági célokra.

✦ Időnként a KAP társadalmi támogatottsága is napirendre kerül, vagyis az, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen mértékű Közös Agrárpolitikára. Ezzel kapcsolatban milyen álláspontok vannak a tárgyalóasztalnál?

– Régóta vita van arról az EU-ban, hogy a Közös Agrárpolitikát fenn kell-e tartani. Az egyik álláspont szerint igen, mégpedig komoly forrásokkal, de van olyan nézőpont is, amely szerint a KAP helyett a versenyképességnek kellene döntenie, ezért a támogatásokra nincs szükség. Az így felszabaduló forrásokat az iparra és más területekre fordítanák, és – mondják – nem baj, hogy drágább lesz az élelmiszer, hiszen a lakosság végül jobban jár, mert meg tudja venni. Ez az egyébként kevéssé támogatott nézőpont szerintem téves, mert csapdahelyzetet teremt, nem szabad bedőlni neki. A KAP nélkül nemcsak a gazdák helyzete lenne rosszabb, de elnéptelenedő, elhanyagolt vidékekkel, környezetrombolással, fenntarthatatlan fejlődéssel is szembe kellene néznünk. A biodiverzitás, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, a fenntarthatóság közös ügyek, nem csak a gazdák érdekei. Ezért azt gondolom, hogy a Közös Agrárpolitika a legigazságosabb program, hiszen mindenki élvezi az előnyeit; minden európai polgár, nem csupán a termelők.

✦ Mit tart a legnagyobb változásnak a most formálódó KAP esetében? Mi lesz a legnehezebb feladat?

– Egy nagyon komoly újítás kiemelkedik a többi reformjavaslat közül: ezek szerint a tagállamoknak maguknak kellene meghatározniuk a célokat, ah­­hoz maguknak kellene indikátorokat társítaniuk, és igyekezni elérni a saját vállalásaikat. Ezek megvalósítását ellenőriznék aztán a monitoring során. Ez nagy felelősség, hiszen nagyon pontosan végig kell gondolni, hogy mit tudunk vállalni, amit aztán be is tudunk tartani. Ha ugyanis a saját céljainkat nem tudjuk elérni, szankciókkal, forrásmegvonással néznénk szembe. Ez tehát nagyon komoly kihívás és egyben egy gyökeresen új elem lenne a Közös Agrárpolitikában.

✦ A hazai agráriumot sok kritika éri amiatt, hogy túlságosan hangsúlyos benne a növénytermesztés az állattenyésztés rovására. Mennyire látja ezt problémának, és esetleg elindult-e valamiféle kiegyensúlyozás a két terület között?

– Az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlyának oka, hogy az agrártermékek kereskedelme globalizálódott, a termelés észszerűségét a piaci realitások határozzák meg. Emellett az unió támogatáspolitikai rendszere is a szántóföldi termelést részesíti előnyben. A kormány célja, hogy fejlessze az állattenyésztést, és ösztönözze a mind magasabb fel­dolgozottsági szintű agrár- és élelmiszeripari termékek előállítását.

Le kell számolni azzal az ideával, amely szerint Magyarország csak repcét, búzát, kukoricát és napraforgót termeszt. Volumenében valóban ezek a fő növényeink, de el kell ismernünk, hogy világszinten nem meghatározó a magyar termelés.

Más ágazatokra is figyelnünk kell ezért, például az állattenyésztésre, vagy akár a szántóföldi zöldség- és gyümölcstermesztésre.

Meglepő tény, hogy a Magyarországra legnagyobb mennyiségben behozott agrártermék a sárgarépa és más zöldségek. Mi indokolja ezt? Úgy gondolom, hogy amennyiben javulnak a jövedelmezőség viszonyai, a hazai termelők is jobban, többféle terméket előállítva tudnak működni.

✦ Hogy látja, mit lehet tenni a hazai gazdatársadalom elöregedése és a munkaerőhiány ellen? Hogy lehetne több embert bevonni a mezőgazdasági termelésbe?

– Nagyon fontos feladat a gazdálkodói generációváltás elősegítése. Számos intézkedést kell megtennünk a jövőben ahhoz, hogy a vidéki életformát fenn tudjuk tartani, illetve, hogy a fiatalokat az agráriumhoz tudjuk kötni,ezért programot kívánunk indítani a generációváltás ösztönzése és megkönnyítése érdekében.

Dolgoznunk kell a gazdaságátadással kapcsolatos jogszabályi környezet egyszerűsítésén.

Továbbá együtt kell működnünk a szakmai szövetségekkel, hogy a lehető legtöbb, már bevált programot támogathassuk. Meg kell tennünk mindent az Agrárminisztérium szakiskoláinak fejlesztéséért, és biztosítanunk kell azt is, hogy a fiatalok külföldön is tapasztalatot szerezzenek és hazahozzák a nemzetközi jó gyakorlatokat. Ezért a következő Közös Agrárpolitika tárgyalásai során kiállunk a fiatal gazdálkodói Erasmus program kialakításáért, ebben szerencsére a nemzetközi fiatalgazda-szervezet, a Ceja és hazai tagszervezete, az Agrya is partnerünk.

✦ Régi probléma az öntözésfejlesztés kérdése is, ezen a téren minden szereplő lát előrelépési lehetőséget. Mit tud tenni a tárca ennek az előmozdítására?

– A mezőgazdasági vízgazdálkodásban jelenleg egy korszakváltás történik. A kormány már döntött az öntözési infrastruktúra fejlesztéséről, amelynek értelmében a Belügyminisztériumhoz tartozik majd a vízügyi mérnöki munka, a csatornák és a víz elvezetése a termőföld határáig. Az Agrárminisztérium felel majd az öntözés jogszabályi és technológiai feltételeinek megteremtéséért. A területre 2030-ig összesen 170 milliárd forint jut. Ehhez jönnek még az uniós támogatások. A szóban forgó források felhasználásának ütemezésére az AM és a NAK közösen tesz javaslatot. Számos tervünk van, például öntözési ügynökség létrehozása, az aszálykezelés és a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer összekapcsolása, illetve a vízgazdálkodási képzések tekintetében.

(Forrás: Magyar Mezőgazdaság, Braunmüller Lajos)