„Robbanásveszélyes” – így jellemezte a Le Figaro című lap azt a kedden benyújtásra kerülő törvénytervezetet, amely 62-ről 64 vagy 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt Franciaországban. Míg a baloldali ellenzék és a szakszervezetek radikális tiltakozásra készülnek, az iFRAP nevű agytröszt szerint 67 év lenne a kívánatos korhatár. A járulékfizetési idő így 43 évre emelkedne. Ami biztos, hogy emelkedik: a munkát nem végző, illegálisan az országban tartózkodók lélekszáma.
Nem a véletlen műve, hogy most, amikor már nincs mit veszítenie (a következő választáson már nem indulhat), kísérel meg Emmanuel Macron köztársasági elnök olyan reformlépéseket, amelyeknek véghezvitele első ciklusa esetén akár újraválasztását is kockára tehették volna. Macron néhány éve már tett egy kísérletet a francia nyugdíjrendszer megreformálására, ám ezen a héten, kedden egy olyan koncepcióval áll elő, ami több évvel meghosszabbítaná a munkában töltött időt, 65 vagy 64 éves korig – a jelenlegi 62-ről.
Inkább 64?
A keddre időzített bejelentést megelőzően találgatások jelentek meg a francia sajtóban arról, hogy 64 vagy 65 év lesz a tervezetben szereplő, új nyugdíjkorhatár. A L’Opinion című francia napilap emlékeztet: az 1968 után születettek számára Macron tavaly októberi nyilatkozata is
„megnyitotta az ajtót” a 64 éves korban történő nyugdíjba vonulás előtt, cserébe a járulékfizetési időszak meghosszabbításáért.
Természetesen ez akkor csak az ötletek szintjén merült fel.
Rádupláz erre a sejtésre Elisabeth Borne kormányfő nemrég tett kijelentése is, miszerint a 65 éves nyugdíjkorhatár a tervezetben nincs kőbe vésve. A 64 éves nyugdíjkorhatárról Gabriel Attal államháztartási miniszter is megerősítette, hogy ez az egyik lehetséges opció.
Miközben a nyugdíjba vonulás és a szükséges, ledolgozott évek számai röpködtek, Agnès Verdier-Molinié, az iFRAP nevű, közigazgatási és közpolitikai think tank igazgatója kijelentette:
„a kérdés a csőd elkerülése”,
ez ugyanis a valós tétje a nyugdíjreformnak.
Vagy akár 67?
A CNews hírtelevízió és a Les Echos című gazdasági lap közös műsorában úgy vélte: az ideális az lett volna, ha a törvényes nyugdíjkorhatárt 67 évre tolják ki.
„A 65 éves korhatár már javítana a helyzeten, ez ugyanis 2040-2050-re valamivel több mint 40 milliárd euró megtakarítást jelent. Ez lehetővé teheti a rendszer kiegyensúlyozottságát” – hangsúlyozta az igazgató, aki egyben a Les Echos egyik rovatvezetője. Gabriel Attal a Journal du Dimanche című lapnak egy interjúban kifejtette: „Reformok nélkül huszonöt év alatt 500 milliárd euró többletadósságunk keletkezik. A kérdés egyértelműen: reform vagy csőd”.
A migrációs témát rendkívül óvatosan kezelő francia sajtó igyekszik a költségvetés felborulását és a szociális kiadások aránytalan megnövekedését kizárólag a munkavállalók elégtelen mennyiségű befizetésével összefüggésbe hozni.
Többet dolgozni – mások helyett?
Csakhogy, miközben Macron is azt jelölte meg kiútnak, hogy többet kell dolgozni, egyre látványosabb azoknak a migrációs hátterű tömegeknek a jelenléte, amelyek semmiféle munkát nem végeznek, ám számos ellátásban részesülnek.
Szintén ebben az esztendőben szeretné ezért a kormány a
munkavállaláshoz kötni az illegálisan az országban tartózkodó külföldiek tartózkodási engedélyének megadását.
Az inaktívak többmilliós tömegének eltartása egyre nyomasztóbb terheket ró a francia társadalomra, melynek munkavállalói rétegei kénytelenek akár idős korukban is tovább dolgozni.
A nemzetgyűlésben a mérleg nyelveként működő Közársaságiakat a konzervatív LR bizonyos feltételekkel támogatná: elnökük, Éric Ciotti a Jornal de Dimache című lapban kijelentette, hogy kész megszavazni egy igazságos reformot, amely 2032-ben 64 évre emeli a nyugdíjkorhatárt, ha az a jelenlegi nyugdíjasoknak minimum 1200 eurót állapít meg. Ezt a választást Gabriel Attal államháztartási miniszter is üdvözölte.
Nem mondható, hogy a tervezetet rokonszenvvel fogadták volna a szakszervezetek, melyek máris mozgósítást terveznek. A reformot hevesen ellenző parlamenti baloldal január 10-re tiltakozó gyűlést, január 21-re pedig tüntetést tervezett.
Forrás: hirado.hu
