Minden élőlénynek vannak alapvető szükségletei, és csak olyan környezetben garantált a túlélésük, ahol ezek a feltételek teljesülhetnek. A víz is ilyen alapvető szükséglet, és az elérhetősége kulcsszerepet játszik a Föld ökoszisztémájában.
Bár számos élőlény mutat elképesztő vízraktározási képességeket (két gyors példa: a kaktusz és a teve), a többségük fiziológiailag sem alkalmas arra, hogy kibírják a hosszabb szárazságot. Emiatt szinte minden élőlényben megvan a vízkeresés alapvető képessége. (Egyesek szerint innen eredhet az az ösztönünk is, hogy vonzónak tartjuk a csillogó dolgokat.)
Miért vonzódunk a csillogó dolgokhoz?
Evolúciós csökevény, és a szomjúsághoz van köze.
Az aktív vízkereséshez megfelelő érzékszervek kellenek, de egy növényt elég nehezen lehet érzékeléssel vádolni. Az állatok látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és tapintanak, mint az emberek – de mi lesz a növényekkel? Hogyan szagolják ki a vizet? És ha ki is szagolják, hogy menjenek oda, hogy igyanak belőle? Elvégre a növények csak korlátozottan képesek helyváltoztató mozgásra.
Mint kiderült, a növények nem szagolják, hanem hallják a vizet.
De hogyan, ha nincs is fülük? Úgy, hogy minden hang: rezgés. A rezonanciát viszont a növények, pontosabban a gyökereik is érzékelhetik – és a közelben csörgedező víz rezgéseket bocsát ki. A növények gyökerei vagy ezt a regzést, vagy a talaj legnedvesebb pontjait észlelik, és annak az irányába fognak növekedni. Amikor egyszerre érezhetik a rezgést és a nedvességet, a gyökerek többnyire a nedvesség irányába nőnek tovább. A növények akár nagyobb távolságból is észlelhetik a víz rezonanciáját, de a nedvesség irányát pontosabban tudják meghatározni.
A kutatási eredmények szerint a zaj azt is befolyásolta, hogy a környezeti hangokra hogyan reagál és változik meg a növények gyökérzete. Ezek szerint tényleg igaz lehet, hogy a növényekkel hallgattatott zene pozitívan hat a növekedésükre is – de most már tudjuk, hogy a kedvenc számuk a csörgedező patak hangja lehet.
(Research Gate, index.hu, Hegyeshalmi Richárd)
