A mi becses karácsonyi ajándékunk volt!

 

A Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítvány agrár-környezetgazdálkodási, környezeti nevelési tevékenységének keretében a Debreceni Egyetem Tiszatáj Természet- és Vadgazdálkodási Kihelyezett Tanszéke. Aktívan részt vesz az egyetem oktatási, kutatási tevékenységében az agrárium, és a természetvédelem terén.

Ezt a munkát elismerve, és értékelve, édesapja páratlan értékű szakkönyv gyűjteményét ajándékozta dr. Krámor Katalin, tiszalöki háziorvos a közalapítványnak. Ebben mind a napi gazdálkodás rutinját, mind annak tudományos megalapozását szolgáló művek csakúgy találhatók, mint a későbbi természetvédelmi tevékenységek akkori megalapozását szolgáló tudományos ismeretterjesztő kötetek. A korábbi tulajdonos alkotó, mérnöki gondolkodását bizonyítják azok a széljegyzetek, illusztrációk, amelyekkel alátámasztja, vagy jobbító szándékkal vitatja a szakirodalmi állításokat.

Ma már az internet korában az ilyen jellegű szakirodalom is könnyen fellelhető a világhálón. De ezek a jegyzetek, rajzok egyedivé, különösen értékessé teszik a hagyatékot, amely mostantól a közalapítvány könyvespolcán várja az egyetemi hallgatókat, oktatókat, kutatókat.

Köszönettel emlékezzünk meg ezen szakkönyvtár korábbi tulajdonosára, kisgazda társunkra, életrajzának ismertetésével!

Krámor Emil agronómus  /1916 – 2001/

Szeghalmon járt gimnáziumba, már diákként nyáron a környező egyházi birtokokon dolgozott. Érettségihez közeledve a jövőt tervezgetve a következőket írta az iskola Diákalbumába:„ üljünk tanult emberként poros irodákban aktákat gyártva, amikor tanult, gépeket kezelő, gépekkel dolgozó emberekre van szüksége a társadalomnak”. Érettségi utáni időkben postatiszt volt, majd katonai pályára lépett. 1945-ben belépett a Kisgazda Pártba.

Szakemberként részt vett a Kőrösök mentén a szikes talajokon történő rizs-telep létesítésekben. Hajdú és Békés megyében több helyen dolgozott. 1956 után 2 évig kénytelen volt fizikai munkával keresni a kenyerét, de szaktudását a rendszer nem tudta nélkülözni, ezért felkérték előbb a Kőrösi, majd a Szeghalmi Állami Gazdaságban kerületvezetői munkakör ellátására. Mindkét helyen a gazdálkodás szempontjából nem túlságosan jó körülmények voltak. Igen jó eredményeket ért el a juhtenyésztés területén. Tisztelte a juhász dinasztiákat, sokat adott tudásukra.  Megélhetésüket azzal is segítette, hogy a gazdaság jószágainak külföldi értékesítési csatornáit megszervezte, majd ezen keresztül segítette a háztájiban felnevelt jószágok értékesítését is.

Az állattenyésztés területén ezen kívül a baromfi, és szarvasmarhatartással foglalkozott behatóbban. A gazdaságok elhanyagolt régi gazdasági épületeit alkalmassá tette a zárttéri csirke-tenyésztésre. Fűtési rendszert tervezett, nagy hangsúlyt fektetett a gondozók oktatására, a telepi higiéniára, a helyes takarmányozásra, így elérte, hogy igen alacsony volt az elhullás, és a csirkék 40-42 naposan már készek voltak az elszállításra.

Földművelés terén a kukorica, gabona, napraforgó volt a meghatározó növényzet. Nem értett egyet a központi döntéssel, amelyben a szikes legelők feltörésére utasították, mivel a természeti adottságokhoz legjobban illő hasznosítási módokat, ez esetben a legeltetést preferálta, akaratát érvényesítve így értékes ősgyepeket mentett meg a Kőrösök Berettyó vidékén.

Nagyon sokat olvasott, állandóan érdeklődött az újdonságok iránt, de azokat soha nem fogadta el kritika nélkül. Mindig az adott terület adottságainak figyelembevételével próbálta alkalmazni azokat.

Szívesen tanította munkatársait, tanfolyamokat szervezett részükre, szakmát adott a kezükbe. Két középiskolában évekig tanított mezőgazdasági ismereteket. Nyaranként szívesen foglalkozott fiatal mérnökhallgatók gyakorlati képzésével.

Lehetőleg lóháton, majd motorkerékpáron járta a határt, napi ellenőrzései során tanácsokat adott. Katonás fegyelemmel végezte munkáját, és ezt követelte meg munkatársaitól is, akik emberséges,  megértő vezetőként emlékeznek rá.

Igaz kisgazdaként szerette és becsülte a földet, azt vallotta, a földnek adni kell és nem elvenni tőle.

Tisztelegjünk hát ezen tartalmas és hasznos életút előtt!

 

Bodnár Mihály

KPE