Azt tudom, hogy a 2018-as parlamenti választásokra 2014-ben kezdtük meg a felkészülést. A több éves munka nem volt hiábavaló, hiszen a polgári oldal – sokak által nem várt – győzelmét eredményezte.
Azt viszont jelenleg nem tudom, hogy a hivatalos eredményen túl, mikor lesz valóban vége ennek a választásnak és juthat nyugvópontra Magyarország.
Az ellenzék fröcskölődő támadásai és nyilatkozatai közül különösen is sértőnek és méltatlannak tartom, amikor a vidékiekről úgy beszélnek, hogy azok alultájékozottak, műveletlenek. Én magam sem a fővárosban élek, rokoni és baráti köröm jelentős része úgyszintén. Mindemellett sem ismeretségi körömet, sem magamat nem tartom alultájékozottnak, műveletlennek.
Valótlan az az állítás, hogy a vidékiek jelentős része az egyetlen televíziós közmédiából szerezné ismereteit. Legjobb tudomásom szerint sem előfizetéssel, sem ingyenesen nincs olyan szolgáltatás, amely kizárólagosan a közmédiát sugározná. Lehetséges, hogy sokan már nem kíváncsiak az elfogult és gyűlöletkeltő ellenzéki hangokra és ezért választják írott, vagy sugárzott formában a közmédiát, de a lehetőség mindenki számára nyitva áll a tájékozódásra.
Azt különösen is fájónak tartom, hogy bennünket, vidékieket műveletlennek tartanak.
Jó párszor megfordulok országos, sőt nemzetközi hírű nagy múzeumainkban is, ahol láthatóan és hallhatóan nem egyedül vagyok vidéki. Talán még ennél is fontosabbnak tartom, hogy az általam is kedvelt kis kiállítóhelyek egy-egy megnyitóján annyian jövünk össze, hogy az érdeklődők jó része be sem fér a helyiségekbe.
Az ország egész területén nem könnyű színházba, vagy operába eljutni, hiszen a jegyeket hetekkel, hónapokkal korábban elkapkodják. A közelmúltban kellemesen megdöbbentő élményem volt, amikor kisebb társasággal vidékre mentünk, időben színházjegyet is foglaltunk, majd – mivel egy fő nem tudott végül velünk tartani – egy jegyet leadtunk a pénztárban. Mint kiderült, a vidéki városkában 92 – kilencvenkettő! – személy várakozott, aki pótjegy reményében feliratkozott a várólistára.
A polgári kormány gyökeresen átalakította a filmekkel kapcsolatos döntéshozatali és finanszírozási rendszert, mindennek köszönhetően az elmúlt években több, nem remélt nemzetközi sikert értek el az alkotások és számos olyan mű született, mely nézői csúcsokat dönget.
Ha vidéken nem lenne kellő számú érdeklődő, úgy ez nem jöhetett volna létre.
A vidéki városokban, sőt falvakban megrendezett kulturális fesztiválok, rendezvények, teltházzal működő művelődési házak szinte már felsorolhatatlanok és folyamatosan érdekes és színvonalas programokat kínálnak nem csupán a helybeli vidékieknek, hanem a jelentős számú fővárosi és külföldi érdeklődőknek is.
Természetesen még hosszan lehetne sorolnom azokat a példákat, melyek igazolják, hogy a vidékiek nem másodrendű állampolgárok, bár kétségtelen tény, hogy sokan hajnalban kelnek, esetleg korán lefekszenek, hiszen valakinek biztosítani kell az ország kenyerét.
A Polgári Kisgazdák reménye, hogy a következő négy év során szövetségeseinkkel, a Fidesz – KDNP kormánya biztosítani fogja az ország, a falvak és kistelepülések további fejlődését.
A szép remények mellett – okulva a jelen helyzetből is – meg kell kezdenünk a felkészülést a 2019-es Európai Uniós, valamint az önkormányzati választásokra is, sőt a 2022-es parlamenti megmérettetésre is.
Dr. Bakos Zoltán
