Nézőpont kérdése, hogy milyen réginek érezzük a Magyar Kultúra Napját : immár 32 éve, 1989-ben emlékeztünk első alkalommal január 22-én erre a napra úgy, mint a nemzet kultúrájának napjára. Egy emberöltőnyi idő, de mintha tegnap lett volna.
Kölcsey Ferenc saját kézírásos feljegyzése szerint ezen a napon fejezte be l823-ben, 132 évvel ezelőtt nemzeti imánkat, mint élete legjelentősebb költeményét. Nagyon helyesen sokan úgy gondolták, hogy szükség van egy olyan napra, amikor országosan, sőt össznemzeti szinten emlékezünk meg kultúránkról , és ha már van ilyen nap, akkor a Himnusz születésének napja méltó erre.
Kíváncsian vártam,hogy 2022-ben a megváltozott, megnehezedett körülmények között milyen is lesz az ünnep?
Tiszta szívvel állapítottam meg, hogy a közmédia időben, és ami talán fontosabb, színvonalban talán a korábbi éveknél is több és nívósabb műsorral szolgálta nemzeti kultúránkat. Jó volt hallgatni jeles tudósainkat, még élő és már eltávozott színészeinket.
Az egyes intézmények tudomásul vették, hogy közvetlenül nem állhatnak a hallgatók, nézők rendelkezésére, de a legtöbb helyen remekül megoldották a feladatot és nézők, hallgatók nélkül is nívós előadások, kiállítások sorát hozták létre.
Mindezek nem csupán a magyarországi, hanem ez elszakított területek intézményeire is jellemző volt.
Remény van arra ,hogy amikor végre visszatér az élet a korábbi kerékvágásba, nézőként, hallgatóként részesei lehetünk majd a most csak részben látott-hallott eseményeknek.
2020-ben január 22-én Vígadóban nyílt Himnusz – a magyar nép imái címmel népművészeti és iparművészeti kiállítás Kósa Klára szentendrei keramikus, akadémikus asszony kurátorsága mellett mindazon tárgyakból, melyek valamely módon kapcsolódnak a nemzeti Himnuszhoz, illetve a magyar nyelvterületen ismert, használt egyéb himnuszokhoz.. / Ezek egyrészt egyházi himnuszok, másrészt archaikus imádságok. /
A kiállításról, a megnyitón ott elhangzott beszédekből, előadásokból nemrég jelent meg egy igen szép és rendkívül tartalmas könyv – címe azonos a kiállítás címével – lemezmelléklettel.
Áder János köztársasági elnök úr bevezetőben írt sorait ajánlom a Polgári Kisgazdák, de minden igaz magyar érdeklődő figyelmébe:
Archaikus imáinkban és dalainkban különös kincsekre lelhetünk. Kifejezik sorsközösségünket Csángóföldtől Pozsonyig , honfoglaló őseinktől dicső királyainkon át huszonegyedik századi jelenünkig. Ünnep és gyász, hit és bizakodás, és remény, hogy régi nagy Pátrónánk nem feledkezik el rólunk.
Dr. Bakos Zoltán
