A magyar hősök emléknapja – egy kisgazda gondolat valóra válása

Fotó wikipedia.org

A magyar hősök emléknapjának alapja a IV. Károly – ma már boldog IV. Károly – által aláírt 1917. évi VIII. törvény, amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson a világháborúban elesett hőseinek, akik az akkor dúló háborúban a Hazáért az életüket áldozták fel.

1924-ben körösszegi és adorjáni Csáky Károly altábornagy, honvédelmi miniszter május utolsó vasárnapját a hősök emlékünnepe elnevezéssel nemzeti ünneppé nyilvánította. 1945-ben még megemlékeztek a hősök napjáról, ezután azonban elmaradtak a hivatalos megemlékezések.

Az I. és II. világháború hőseiről Magyarországon 1989. május 29-én emlékeztek meg ismét nyilvánosan, az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg újra. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden év május hónapjának utolsó vasárnapját.

A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló jogszabály-tervezetet először Dögei Imre kisgazda országgyűlési képviselő Úr nyújtotta be, akkor még országgyűlési határozatként, de ezt az akkori szocialista-liberális többség elutasította.

H/5014. – Képviselői önálló indítvány!

Dr. Gál Zoltán úrnak a Magyar Országgyűlés elnökének

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

A Házszabály 85. § (2) bekezdés d.) pontja alapján országgyűlési határozati

javaslatot terjesztek elő az alábbiak szerint: 1997. évi ……. OGY határozat “A hazáért elesett hősök emlékének megörökítéséről” tárgyában.

 

  1. § Az Országgyűlés minden év májusának utolsó vasárnapját, a hősök országos

emléknapjává nyilvánítja.

  1. § E határozat a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba.

I n d o k o l á s

Hosszú időn át minden év május utolsó vasárnapján az egész ország megemlékezett azokról a nemzeti hőseinkről, akik a hazáért az életüket áldozták. Az utóbbi időben felelevenedett ez a nemes szokás. Azzal, hogy mindez országgyűlési határozatba foglalva kerül kihirdetésre, az Országgyűlés az emlékezés rangját kívánja megadni.

Budapest, 1997. október 8. – Dögei Imre s.k.

 

Dögei Imre országgyűlési képviselő Úr a törvényjavaslat benyújtása után szakértőként Csicsery-Rónay Istvánt és engem delegált az Országgyűlés Kulturális Bizottságának az ülésére, ahol a Képviselő Úr kérésére mind a ketten szót kaptunk. Természetesen mind a ketten igyekeztünk a legjobb tudásunk és képességeink szerint a határozati javaslat elfogadása mellett érvelni. Csicsery-Rónay István különösen jól felkészült kiváló kisgazda szakértő volt. Ennek ellenére a “A hazáért elesett hősök emlékének megörökítéséről” szóló határozati javaslatot az akkori szocialista-liberális többség lesöpörte az asztalról. 2001-ben jött el az ideje annak, hogy Dögei Imre képviselő Úr a javaslatát sikeresen át tudta vinni az országgyűlési szavazáson.

Kérem engedjék meg, hogy az alábbi néhány sorban emléket állítsak Csicsery-Rónay István kiváló kisgazda országgyűlési szakértőnek.

Csicsery-Rónay István, az FKGP országgyűlési szakértője, író, könyvkiadó, könyvtáros (Budapest, 1917. december 13. – Budapest, 2011. április 22.) 1935-1940 között a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karán tanult. 1937-1939 között a bécsi Konzuli Akadémia diákja volt. 1939-1943 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdaság-tudományi karának volt a hallgatója, majd 1954-1957 között a washingtoni Katolikus Egyetemen szerzett könyvtáros oklevelet. 1943-1947 között a teleki Pál Munkaközösség ügyvezető alelnöke volt. 1944-ben a Magyar Függetlenségi Mozgalom politikai bizottságának a tagja, valamint az „Eb ura fakó”című illegális lap szerkesztője és a Rákóczi Partizánszázad parancsnok-helyettese volt. 1944-1948 között külügyminisztériumi titkárként dolgozott. 1945-1947 között Ő volt a Független Kisgazdapárt külügyi osztályvezetője, de összeesküvés vádjával 8 hónapra letartóztatták. 1947-1949 között Ausztriában, Svájcban, majd Franciaországban, később az USA-ban élt. 1949-től 1956 őszéig a Szabad Európa Bizottság politikai elemzőjeként dolgozott. 1951-1964 között a „Hírünk a világban” folyóirat és e folyóirat „Bibliográfia” című mellékletének volt a kiadója. 1956-1979 között a Maryland Egyetem könyvtárosaként szolgálta az Egyetem oktató és tudományos munkáját. 1953-tól a washingtoni Occidental Press Kiadó tulajdonosa lett. 1983-tól a Democracy International és a New York-i Bartók Béla Alapítvány főtitkári teendőit is ellátta. 1990-ben hazaköltözött és a Zichy Mihály Alapítvány elnöke lett, valamint 1990-1993 között a Teleki Pál Munkaközösség és 1996-tól haláláig a Veress Sándor Társaság alelnöke volt. – Istvánt 1998-ban a 2-es villamoson baleset érte, eltört a karja, aggódtunk érte, de hála a Mindenható Jó Atyának sikeresen felépült.

 

Dögei Imre kisgazda országgyűlési képviselő Úr sikeresen megvalósított gondolata:

  1. évi LXIII. törvény a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről.
Ahogyan a törvény preambuluma is fogalmaz: „A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a Magyar Állam. Az Országgyűlés kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket áldozták, vagy kockáztatták Magyarországért”. (Dr. Paál Sándor PhD, c. egyetemi docens, PTE-AJK Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék – Egyesületi tag, KPE Balatonfüred)