„A zalai megyeszékhely jó példa arra, hogy lehetséges alacsony klímalábnyomú fejlesztéssel, magas hozzáadott értékkel versenyképes pozíciót kiépíteni” – fogalmazott lapunknak adott interjújában Áder János köztársasági elnök, a múlt héten tartott GreenTech szakkiállítás és konferencia fővédnöke. Az államfő hangsúlyozta: büszkék lehetünk arra, hogy a felmérések szerint mi, magyarok az európai átlagnál fogékonyabbak vagyunk a fenntarthatóság és a klímaváltozás kérdéskörére. A fenntarthatósági fordulat, amely a világ egészét érinti, új szemléletmódot és új tudást igényel, tette hozzá. A gazdaságban új technológiákat és gazdálkodási módokat szül, új piacokat teremt. S minden ország érdeke, hogy ezeken az új piacokon – a szennyvíztisztítástól a tiszta energiatermelésen át az elektronikai hulladékok feldolgozásáig – egyidejűleg érvényesüljenek a fenntarthatóság és a versenyképesség szempontjai.
– A zalaegerszegi GreenTech konferencia mottójául Elnök Úr egy gondolatát választották a szervezők: „Mindannyiunk felelőssége a teremtett világ megőrzése.” Ön mit tapasztal: mennyire érezzük át mi, magyarok ezt a felelősséget? Mennyire fontos és központi kérdés ma Magyarországon a környezetvédelem az állami szabályozók és az állampolgárok szintjén, a gazdaságban?
– Magyarország az Európai Unió tagjaként részese annak a közösségnek, amely a világon a legszigorúbb környezetvédelmi szabályokkal bír, a legambíciózusabb klímavédelmi célokat szabja meg, és a fenntarthatóság szempontjait a leginkább szem előtt tartja. Büszkék lehetünk arra, hogy a felmérések tanúsága szerint, ezen a közösségen belül az európai átlagnál fogékonyabbak vagyunk a fenntarthatósági témákra, azon belül a klímaváltozás kérdéskörére. Az EU legfrissebb hivatalos statisztikái szerint a magyarok 85 százaléka „nagyon komoly” problémának tartja a globális felmelegedést. Ehhez képest az uniós átlag 79 százalék. Az értékelések alapján nemcsak komoly gondnak tartjuk a klímaváltozást, de a magyarok 65 százaléka vallja, hogy az elmúlt hat hónapban személyesen is tett valamit a klímaváltozás megfékezéséért. E tekintetben az uniós átlag 60 százalék. A személyes lépések közt a szelektív hulladékgyűjtést, az energiatakarékos háztartási berendezések alkalmazását említették a legtöbben. A magyarok a célok tekintetében is egységesebbek, mint az uniós átlag. A megkérdezettek 95 százaléka ért azzal egyet, hogy 2050-re klímasemleges gazdaságot kell elérni. (Az uniós átlag 92 százalék). Így az sem meglepő, hogy Magyarország azon kevés EU-tagállam közé tartozik, ahol a klímasemlegesség elérésének célját törvénybe foglalták.
– Elnök Úr alapítványt hozott létre abból az összegből, amit Balázs Miklós hagyományozott a hivatalban lévő köztársasági elnökre. A Manchesterben 2013-ban elhunyt elektromérnök azt kérte: fordítsa a pénzt a magyarok javára. Miért pont a klímavédelemben és a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány létrehozásában látta ezt az utat? Mit tehet egy alapítvány/a civil szféra a környezet megóvásáért?
– Az alapítvány nevében is szerepel a klímavédelem, és tevékenységének is ez az egyik kiemelt iránya. A fenntartható fejlődési fordulatban ugyanis rendkívül fontos kérdés, hogy milyen eredménnyel lépünk fel az ember okozta klímaváltozás megállításáért. A fenntarthatóság azonban nem merül ki a klímavédelemben, mint ahogy az alapítvány tevékenysége is kiterjed olyan kérdésekre, mint a fenntartható vízgazdálkodás, a körforgásos gazdaságra való áttérés, vagy a természeti sokféleség megőrzése. A fenntarthatósági fordulat, amely a világ egészét érinti, új szemléletmódot és új tudást igényel. A gazdaság terén új technológiákat és gazdálkodási módokat szül, és új piacokat teremt. Minden ország érdeke, hogy ezeken az új piacokon – a szennyvíztisztítástól a digitális vízgazdálkodáson keresztül a tiszta energiatermelésen át az elektronikai hulladékok feldolgozásáig – egyidejűleg érvényesüljenek a fenntarthatóság és a versenyképesség szempontjai. Az alapítvány abban kíván katalizátorszerepet játszani, hogy a fenntarthatósági fordulat a magyarok javát szolgálja.
– A XXI. században lehet-e a nemzetközi mezőnyben versenyképes az az állam/cég/önkormányzat, amely fejlesztései során a fenntartható fejlődést helyezi fókuszba? Lehetséges-e a gazdasági növekedés klímabarát módon, figyelembe véve, hogy rövid távon a környezetbarát megoldások jellemzően drágábbak?
– Én megfordítanám a kérdést. Már ma sem, de a jövőben semmiképpen sem lehet versenyképes egy olyan vállalat, amely figyelmen kívül hagyja a fenntarthatósági kockázatokat. Azok a cégek, amelyek nem kívánnak tenni a klímaváltozás leküzdéséért, az anyag- és energiahatékony működésért, a termelés során keletkező hulladék csökkentéséért, a működésükhöz szolgáltatásokat nyújtó természeti tőke megőrzéséért, a velük közvetlen kapcsolatban lévő közösségek stabilitásáért, és a közös felelősségből inkább kimaradnának, azokat a befektetők vagy éppen a vásárlók büntetni fogják, és előbb-utóbb tönkremennek. A cégeknek több dolog miatt is érdemes figyelemmel lenni a környezet változásaira. Egyrészt szinte nincs olyan tevékenységi forma, amire ne hatna a klímaváltozás. Ez különösen igaz az agrárvállalkozásokra, amelyeket rendkívül érzékenyen érintenek az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek. Másrészt minden vállalkozást érintenek a folyamatosan fejlődő jogszabályok – például az üvegházhatású gázok kibocsátási határértékei, a hulladékgazdálkodás fejlődése, vagy éppen a korszerűsödő szabványok. Ezek mögött csak közvetlenül állnak a kormányok, önkormányzatok. Az új szabályok kikényszerítői végül is maguk a fogyasztók. Harmadrészt amivel egy-két évtizede alig lehetett találkozni, ma már egyre inkább a hétköznapok része. Aki a fenntarthatósági, klímavédelmi vagy a vízvédelmi előírások ellenére mások érdekeinek sérelmére tesz, egyre nagyobb valószínűséggel számolhat kártérítési perekkel. Általában nem tesz jót egy cégnek, ha ilyenbe keveredik. És végezetül a technológia gyorsan fejlődik és kínál környezetbarát megoldásokat. Ha nem élünk ezekkel, versenyhátrányba kerülhetünk, különösen akkor, ha a fejlesztés hatékonyabb és takarékosabb működést tesz lehetővé. Például a napelemek költsége 10 év alatt 85 százalékkal zuhant. Ma jobban kamatozik a pénzünk, ha a hagyományos energiafogyasztásunkat csökkentő napelemekbe fektetünk, mintha a bankban tartanánk a pénzünket. Talán még ennél is fontosabb kérdést érint egy nemzet vagy ország versenyképessége, amely messze túlmutat a cégei összességének versenyképességén. A fejlődés itt azt jelenti, hogy az adott országban úgy növeljük az életszínvonalat, hogy az ne a természeti vagy társadalmi tőke kárára történjen, azaz a mai döntésünkkel ne hozzuk hátrányos helyzetbe a holnap és holnapután bennünket követőket. Végül (s ez egyaránt vonatkozik a vállalatok, önkormányzatok vagy nemzeti kormányok fenntarthatósági politikájára) a károk – ez jelentheti az épített környezet vagy az infrastruktúra károsodását is – elhárítása, a természet sebeinek gyógyítása mindig sokkal többe kerül, mint a megelőzés. Egy versenyképes társadalom és ország ezt felismeri, és gazdálkodását, költségvetését ehhez igazítja.
Forrás: keh.hu
