A jogászok számára a gyermekek elhelyezéséről, a szülőkkel való kapcsolattartásról, a szülői felügyeleti jogról való döntés, illetve ezen eljárások a legnehezebb, embert próbáló ügyeket jelentik.
Nem a jogszabályok bonyolultsága okozza a gondot, hanem az emberi, gyermeki háttér, és a legtöbb esetben a választás lehetősége csak arra korlátozódik, hogy rossz vagy még rosszabb döntést kell meghozni, hiszen a teljes, jól működő családot szinte lehetetlen pótolni. Ennél talán még nehezebb a helyzet, amikor a két jó, a gyermek nevelésére egyaránt megfelelő szülő között kell eldönteni a kérdést.
Az Alkotmánybíróság 2022. márciusában tette közzé döntését egy ilyen ügyben.
Az előzményekről: a felek 2011-ben kötöttek házasságot, gyermekeik 2012-ben és 2013-ban születtek meg.
A szülők kapcsolata megromlott, 2017-ben házasságukat jogerősen felbontották. Megállapodtak arról, hogy a gyermekek lakhelye az édesanyánál lesz, a szülői felügyeleti jogokat közösen gyakorolják, a tartásdíj összege sem volt vitás. Érdekes módon a kapcsolttartásról nem született sem ítélet, sem egyezség, hanem arról közös jegyzőkönyvi nyilatkozatot tettek.
A szülői felügyeleti jogok gyakorlása és a kapcsolattartás körében is problémák merültek fel a felek között, így az édesanyja 2019 decemberében ezek szabályozása iránt keresetet terjesztett elő.
Tanúk meghallgatása és pszichológus szakértő bevonása után meghozott ítéletében a bíróság a szülői felügyeleti jogokat az édesanyára ruházta, a kapcsolattartást is újra szabályozta.
Megállapításra került, hogy mindkét szülő alkalmas a gyermekek nevelésére, velük a gyermek kapcsolata szeretetteljes, jó, de a szülők egymással nem tudnak megfelelően együttműködni.
Az ítélet ellen az édesanya /felperes/ nyújtott be fellebbezést, a kapcsolattartás további szűkítését kérve.
A Fővárosi Törvényszék helyes indokai lapján döntő részben helybenhagyta az I. fokú ítéletet. Az édesanya ezen döntés ellen terjesztett elő – alakilag szabályos- alkotmányjogi panaszt, mivel megítélése szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvénnyel, téves jogértelmezést tartalmaznak, nem megfelelő az indokolás, stb.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza az alapjogok vélt sérelmét, ui. a sérelmek állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot.
Következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy alkotmány jogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az érdemi elbírálás követelményeinek.
Az, hogy az indítványozó nem osztja a bíróságok álláspontját, még nem veti fel az alaptörvény- ellenességet.
Rögzítették azt is, hogy a bíróság indokolási kötelessége nem jelenti azt, hogy minden észrevételt egyenként kellene megcáfolni.
Az indítvány sérelmet állító elemei sem a bírói döntést érdemen befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel, ezért az indítvány nem megfelelő, azt visszautasították.
Mit mondhat ilyen esetben bárki is, legyen akár Polgári Kisgazda az illető? Két, gyermeknevelésre egyaránt alkalmas szülőről beszélünk, a gyermekeik és az ő érdekükben is csak azt lehet kívánni, hogy jogos vagy vélt egyéni sérelmeiket tegyék félre, a jövőben megfelelően működjenek együtt a vétlen gyermekek nevelése, ellátása során.
Dr. Bakos Zoltán, KPE szakértő
