A kistermelők integrálása az értékláncokba

Fotó: Bach Máté

A korai átalakulási folyamat gazdasági összeomlása súlyosan érintette a kelet-európai és közép-ázsiai (EECA) országok élelmiszer-ellátási kapcsolatait.

A kis- és középvállalkozásként (kkv) működő mezőgazdasági beszállítók és feldolgozók a szükséges termelési inputok hiányától szenvedtek, míg a feldolgozók és a kiskereskedők az ellátás elégtelen mennyiségi és minőségi problémáival szembesültek. Ugyanakkor megváltoztak a fogyasztói igények, és külföldi befektetők léptek be a kiskereskedelmi és feldolgozói szektorba.

Kelet-Európa és Közép-Ázsia (EECA) teljes élelmiszerlánca – a mezőgazdasági beszállítóktól a kiskereskedőkig – az átalakulás kezdetén a gazdasági kapcsolatok drámai összeomlását szenvedte el. Az ellátási zavarok és a rosszabb minőségű élelmiszerek mindennapossá váltak.

A fogyasztói kereslet változásai, valamint a külföldi befektetők, elsősorban kiskereskedők és feldolgozók ezzel együtt járó belépése jelentős reformokat és kiigazításokat tett szükségessé az élelmiszerlánc szerkezetében, hogy leküzdjék a frissen felmerült problémákat.

Ezek a tényezők összességében jelentős erőfeszítéseket igényeltek a politikai döntéshozóktól az élelmiszerlánc és a jobb minőségű, biztonságosabb élelmiszerellátás strukturálása érdekében. Mivel az ilyen változások általában az intézményi kiigazítások hosszadalmas folyamatával járnak együtt, az elégtelen kínálat és a gyenge minőség problémáinak leküzdésére széles körben elterjedt eszközzé vált az ellátási láncban részt vevő tranzakciós partnerek közötti fokozott, magánjellegű vertikális koordináció. Az újonnan kialakított beszerzési rendszerek megkövetelik, hogy a beszállítók képesek legyenek mind a zavartalan termékáramlást, mind a minőségi termékek szállítását garantálni. Így a hazai termelőknek lépést kell tartaniuk a mennyiségi és minőségi elvárásokkal.

A kistermelőknek az EECA országokban sokkal kisebb mértékben kínálják fel az együttműködést, mint a fejlett országokban.

A helyzet azonban megváltozhat, ha figyelembe vesszük a kkv-feldolgozók lehetséges szerepét. Ők maguk nem túl vonzó üzleti partnerek a nagyvállalati gazdaságok számára, ezért nyitottabbak a kistermelőkkel és háztartásokkal való együttműködésre. Az országjelentésekben bemutatott pozitív példák rávilágítottak arra, hogy a kkv-feldolgozók még az informális csoportokon belüli horizontális együttműködést is ösztönzik a gazdálkodók között. Így a feldolgozókkal való együttműködés ígéretes módja a kistermelők integrálásának az értékláncokba.

A szoros vertikális kapcsolatok pozitív tapasztalatai

Két általános stratégia figyelhető meg a jól működő vertikális kapcsolatok létrehozásával kapcsolatban.

Az első az, hogy teljes mértékben a kis- és közepes vállalkozások, valamint a családi gazdaságok felé orientálódnak, időt és pénzt fektetnek az ilyen típusú együttműködésekbe.

A második megközelítés a részleges vertikális integráció – saját gazdaságok vásárlása vagy annak kiépítése és egyidejűleg a kis gazdaságokkal való együttműködés.

Miért fontos a kistermelők bevonása az értékláncokba?

Az öt országjelentés összefoglalva azt mutatja, hogy a kistermelők még mindig megkerülhetetlen részét képezik a mezőgazdasági értékláncoknak az átalakuló gazdaságokban, különösen a romlandó és munkaigényes termékek előállítása tekintetében. A kistermelők termékeinek értékesítési csatornái változatosak, és magukban foglalják a vidéki lakosságnak történő közvetlen értékesítést, a feldolgozóipart, a nagykereskedelmet, az élelmiszer kiskereskedelmet, sőt még az exportot is. Ugyanakkor a saját fogyasztás is igen fontos, különösen akkor, amikor a piaci árak alacsonyak. Mindazonáltal a kistermelők jövője általában a feldolgozóipar és különösen a kkv-feldolgozók fejlődésétől függ. Ezért politikailag arra kell törekedni, hogy kedvező környezetet teremtsen a kkv-k számára.

A kistermelők értékláncokba való bevonásának másik fontos célja a vevőorientáltság elérése kell, hogy legyen.

Egyrészt az összes országjelentés azt mutatja, hogy a verseny fokozódik, mivel a hazai piacokra importtermékek áramlanak. Másrészt az áttekintett országtanulmányok azt mutatják, hogy az értéklánc későbbi szakaszaiban koncentrációs folyamatok zajlanak. E két tendencia sikeres kezeléséhez a kistermelőknek meg kell felelniük a kereskedők és a végfelhasználók követelményeinek.

Az öt jelentés egyértelműen jelzi, hogy az úgynevezett költségvezérelt stratégia nem lehet megfelelő stratégia a kkv-k számára.

Először is, a költségek alacsonyan tartása nagy mennyiségeket igényel a hatékony méretarányú termeléshez. Ezért nemzeti szinten a nagy hazai feldolgozók alkalmasabbak e stratégia végrehajtására.

Másodszor, a nemzetközi szabadkereskedelem (WTO) kontextusában az olcsóbb import fokozza a versenyt. Ugyanez igaz az exportra is. Így a kistermelőknek úgynevezett differenciálási stratégiát kell alkalmazniuk ahhoz, hogy hosszú távon sikeresek legyenek. A lehetséges differenciálási eszközök közé tartozik a magasabb minőség, a minőségtanúsítás, a márkaépítés, a hagyományos vagy helyi specialitások előállítása.

A kutatás eredményei

A vertikális koordinációval összefüggésben az esettanulmányok számos sikertényezőre mutattak rá.

  • Először is, a feldolgozók által a mezőgazdasági termelőknek nyújtott mezőgazdasági támogatás döntő fontosságú.
  • Másodszor, az inputanyag-ellátáson kívül az úgynevezett downstream partnerek (harmadik fél, akit a támogatás kedvezményezettje e megállapodás részeként említ) pénzügyi támogatást nyújtanak a gazdáknak. Ez a támogatás különböző típusú finanszírozásokat foglal magában, például kölcsönöket, előlegeket, váltókat stb. Néhány országban például a kistermelőknek csak akkor fizetnek támogatást, ha a feldolgozó a kistermelő javára kérelmezi azt.
  • Harmadszor, tanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak. A feldolgozók saját munkavállalókat alkalmaznak és külső szakértőket bíznak meg, bemutató gazdaságokat építenek, és együttműködnek helyi egyetemekkel, valamint nemzetközi adományozó és technikai segítségnyújtó szervezetekkel a gazdák képzése érdekében.
  • Negyedszer, a gazdák formális és informális csoportjainak létrehozásával elősegítik a kollektív cselekvést és a bizalmat. Az ilyen csoportokon belüli képzés révén a gazdák emellett bizalmat éreznek az értékláncbeli partnereik iránt, társadalmi ellenőrzést gyakorolnak egymás felett, a szükséges mennyiséget termelik és diverzifikálják a termelési kockázatot.

Cikkünk Jon H. Hanf és Taras Gagalyuk: A kistermelők integrálása az értékláncokba: Látlelet Kelet-Európából és Közép-Ázsiából (Integration of Small Farmers into Value Chains: Evidence from Eastern Europe and Central Asia) című 2018-ban publikált, öt állam élelmiszergazdaságának részletes elemzésén alapuló, ma is érvényes megállapításokat tartalmazó tanulmányának összefoglalása (Az eredeti tanulmány a https://www.intechopen.com/chapters/58833 címen olvasható.)

Forrás: magyarmezogazdasag.hu, Szabó Bálint