Sok gondolatot szeretnék felvetni elöljáróban, mert a mezőgazdaságról lesz szó, mely olyan mint a foci, mindenki ért hozzá. Legalábbis úgy gondolja sok ember, aki távol van tőle, azok közül is többen irigykedve nézik a gazdálkodók nagy teljesítményű gépeit és sokallják a gazdáknak járó támogatásokat. Nem egyszerű a magyar mezőgazdaságról szólni, ha visszagondolunk arra, hogy a múlt században is mennyit változott. Egy dologban a magyar emberek egyetértenek, hogy adottságaink kiválóak. Hogy mennyi ember ellátását képes megtermelni a mezőgazdaság ott már megoszlók a vélemények. Hallottam már mezőgazdasággal foglalkozó professzor szájából, hogy 30 millió ember táplálékát képes megtermelni, de van, aki 20 milliót mond és a legutóbb Dr. Nagy István agrárminiszter 25 millió főt mondott. Tehát adottságaink kiválóak mind a növénytermesztésre, kertészetre és az állattenyésztésre. A rendszerváltoztatás előtt volt a nagyüzemi mezőgazdaság és kiegészítője a közel ugyanannyit produkáló háztáji gazdaság. Most egy kicsit más a helyzet. Vannak nagy magángazdaságok, egy Állami Ménesbirtok, közepes gazdaságok és kistermelők. Sokszor eszembe jut, amit a Váci Mezőben tanultam, Herencsényi Béla osztályfőnökömtől, aki mérnöktanár volt, de fiatalkorában uradalmi intézőként dolgozott, hogy az uradalmaknak mintául kellet szolgálni és a vetőmagtermesztésben és a tenyészállat előállításban élenjárni. Ehhez remekül illett Lázár János kormánymegbízott kijelentése a Ménesbirtokon átadásra kerülő, robottechnikával működő 880 darab tehenet számláló tehenészeti telepről, mely technológia, ajánlása szerint kisebb méretű állománynál is alkalmazható lesz. Hasonlóan felkapjuk a fejünket a szántóföldeken terjedő precíziós gazdálkodás hallatán. Ezek a csúcs technológiák, de van más is. Az uniós szótárból ismert egy fogalom a diverzifikáció, ami sokszínűséget jelent. Az elmúlt időben a hazai termékek fogyasztásával kapcsolatban sok biztatást és reklámot hallhattunk, valamint a piacokon a zöldség, gyümölcs mellett kiváló húskészítményeket vásárolhatunk, de a különböző tejtermékekből sincs hiány. Sokszor ezeket kézműves termékekként hirdetik, mert valóban a termelő keze munkájához vannak legközelebb.
Ezen gondolatok után egy olyan gazdálkodót szeretnék bemutatni, aki ehhez a biológiai sokszínűséghez hozzájárul és gazdaságával elégedett is. Hosszú ideje ismerem a dévaványai gazdálkodót Papp Imrét, aki feleségével Anikóval családi gazdálkodóként heti résztvevője a gyomai piacnak. Tejet, túrót, vajat és sajtot lehet náluk vásárolni, ami igen kapós. Mi ebben a különös? –teheti fel a kérdést bárki. Egy Magyarországon nem nagy létszámban előforduló szarvasmarhafajtát tenyésztenek, a jersey-t. Mikor először hallottam Imrétől, hogy milyen marhái vannak, gyorsan eszembe jutottak előzőleg már említett tanáromnak, Béla bácsinak a jersey marhát ismertető mondatai. A kis Jersey szigetén belterjes körülmények között kialakult fajta egyedei kis testtömegűek, alapvetően tejhasznúak és a gazdájukhoz szokott és ragaszkodó, kötött tartási viszonyok mellett élő állatok. A kis tömegű állat, kis létfenntartó takarmány szükséglete kicsi, ugyanakkor a tejtermelése magas, kiváló paraméterekkel, azaz zsírban és fehérjében gazdag. A hetvenes évek elején kezdődött a hús és tejtermelő szakosított telepek kialakítása és kombinációs partnerként jött szóba a jersey. Tanárom külön felhívta a figyelmet, hogy a mutatós küllemű jószágok kiváló tőgyalakulást is hordoznak és örökítenek. Eleinte Papp Imre is főleg a tejből készült termékeket árulta, de az állomány szaporodott és most már tejet is lehet tőlük vásárolni. Visszatérek a gazdaság bemutatására, amihez a gazdaházaspár szolgáltatta az adatokat. Hogyan is lehet rálelni a jersey marhára? Most már ez könnyebben megy, csak be kell ütni a google-ba. Imre barátunk esetében jó tíz évvel ezelőtt ez másképp kezdődött. Egy szarvasmarha cserére készült, egy gyomai határban élő gazdatársához, mikor az egyik tanyánál megpillantott egy jersey tehenet. Ismeretei voltak erről a fajtáról, és igaz nem volt a „bocira” kiírva, hogy eladó, de megkérte és elmondása szerint kicsit borsos áron meg is vette. Jelenleg az állomány általában 20 darab körül van, melyből 12-13 fejős vagy vemhes, a többi a szaporulat. Jól értékesíthetők a borjak, de kell utánpótlásra is. A gazda megjegyzi, hogy finom ennek a fajtának a húsa is, ami nem tér el a szakirodalmi jellemzéstől sem. Mégis mekkora a gazdaság, amiből meg tudnak élni, tettem fel a kérdést. Meglepődtem, mert mindössze 30 ha, ami szántó, legelő, de van még egy kis gyümölcsös is. Alapvető gépekkel rendelkeznek, de van némi bérmunka igény is és néha, mikor kínálati a piac takarmányt is vásárolnak. A gazda elmondta, hogy a szarvasmarha tartásba beleszületett, szülei, nagyszülei ezzel foglalkoztak, sőt dédnagyapja marhakereskedő volt. A tartásról takarmányozásról Imre gazda elmondta, hogy nyáron legelőn, télen kötötten vannak a tehenek és száraz lucernaszénát nyáron is kapnak. Az abraktakarmányt megtermelik és saját receptjük van a keverék összeállítására. A frissen ellett tehén 20-25 liter tejet ad naponta 6-7%-os zsírtartalommal és a fehérjeszázalék is magas. Ez a koncentrált tejű szarvasmarha testsúlyának 12-13 szorosát is képes tejben megadni évente. A tej és tejtermékek értékesítése egy gyomai és két ványai piacnapon történik. A gazdaságot feleségével együtt látják el, besegít még a fiatalabb otthonlakó nagylány, az idősebb már kirepült a családi fészekből.
A végén megkérdeztem meg vannak e elégedve. „ Hogy elégedettek vagyunk – e? hát nagyából igen, végezzük a munkánkat. Én úgy vagyok vele , ha egészség van akkor minden van, azután nem bánnánk már hogy vége legyen ennek a vírus veszélynek, ez jobban idegesít, mint bár mi!”
Papp Imre igaz egy brit szigetről származó szarvasmarha-fajtát tenyészt, ugyanakkor, aki ismeri tudja, hogy ápolja a paraszti hagyományokat, tiszteli a hungarikumokat, ezek közül is a jó birkapörköltet és a dobos tortát.
Gyomaendrőd, 2020. 10. 26.
Várfi Andás, agrármérnök
