A hazai üzemi gyümölcstermő ültetvények összes felülete 85-90 ezer hektár közé tehető. A héjasok, a dió, a gesztenye, a mandula és a mogyoró a gyümölcsültetvények területének mintegy hét százalékát teszik ki.
A mandula, mogyoró és a szelídgesztenye kis jelentőségű kultúrák, pontos területi adatokkal nem rendelkezünk. – Legjelentősebb héjasunk a dió. Termesztett fajtáink koraisága miatt a magyar dió igazi réspiaci termék, piacra kerülésének időpontja jóval a fő európai termesztő Franciaország és az olcsó import kaliforniai dió megjelenése előtt van. Emellett jó évjáratokban minősége is kiemelkedő, ezért keresett áru az Európai Unió piacain. Fő export célországok Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc. Évente 1500-2000 tonna árut szállítunk ezekbe az országokba.
A mandula szerepe a hazai gyümölcsszektorban igen kicsi. Termeszthetőségének északi határán vagyunk, a növény éghajlati igényeinek csak kevés terület felel meg hazánkban. Termesztésének legjelentősebb kockázata a virágzáskori fagy. Emellett érzékeny a nyári vízhiányra is, gyengébb talajokon pedig elengedhetetlen a szakszerű, rendszeres tápanyag-utánpótlás. Hazai előállítású fajtáink gyümölcsének tulajdonságai jók, azonban virágaik ön-meddők, így gondosan megválasztott pollenadó fajtával együtt telepítve lehet biztonságos a termesztésük. Legjelentősebb felhasználók a cukrászat és az édesipar.
A mogyoró termesztése hazánkban elenyésző volumenű. Jellegzetesen kisüzemi növény, az éves termés jó része kistermelők kertjeiből kerül ki. Termésátlagaink annak ellenére alacsonyak, – egy tonna hektáronként -, hogy a termesztés környezeti feltételei hazánk több táján adottak. A szomszédos Horvátországban jó termesztéstechnológiával elérik a 3,2 tonna hektáronkénti héjas mogyoró mennyiséget. A hazai feldolgozóipari igény igen magas, melyet import áruval elégítenek ki.
A szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban igényes faj. Termesztése a növény speciális ökológiai igényei a kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj miatt csak az ország néhány táján lehetséges, így a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztő-tájakon. A mogyoróhoz hasonlóan jellemzően kisüzemi növény. A ’70-es években telepített, összesen kb. 450 hektár felületű áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak. (Forrás: az Agro – fórum szaklap átszerkesztett változata Hunyadi István: A héjas termésűek helyzete Magyarországon, 2016 májusában publikált írása alapján)
