A Covid következtében meghaltak száma újabb lélektani határt lépett át az Egyesült Államokban. A halottak száma már meghaladja a 620 ezret, ami megegyezik az ország történetének legvéresebb háborúja, az Észak és Dél egymás ellen vívott polgárháborújában elhunytak számával.
A járvány idején újabb és újabb szomorú mérföldkövek kerültek elő, vagyis amikor a Covid áldozatainak száma meghaladta a vietnami, majd ez első és a második Világháborúban meghalt amerikaiak számát. Innen azonban nincs tovább, az ország történetében már nem létezik olyan háború, amely több emberéletet követelt volna mint a koronavírus.
A sztori már így is érdekes, de van egy még inkább figyelemre méltó pontja: paradox módon a polgárháborúban elhunytak nagy része, mintegy kétharmada nem a harcnak, hanem a háború alatti pusztító járványoknak tudható be. A háború idején ugyanis pusztítottak a vírusok és a baktériumok is. Még szomorúbb azonban, hogy a polgárháborúban dúló járványok áldozatai is megelőzhetők lettek volna, már a tudomány akkori állása szerint is. Ahogyan a Covid halálesetek jelentős része is megelőzhető lenne, és a további áldozatok élete is.
Egy dolog ugyanis nem változott: az emberi viselkedés.
A tudomány természetesen egészen más szinten volt 160 évvel ezelőtt mint ma. A katonai táborokban tombolt a fertőző betegségek egész sora, a kanyaró, szamárköhögés, mumpsz, de leginkább a vérhas és a tífusz. Annyit azonban már akkor is tudtak, hogy ezek nagy részét viszonylag egyszerű megelőzni, tisztálkodással, alapvető higiéniával például. Ennek ellenére Robert E Lee tábornok feljegyzései szerint katonái rosszabbak voltak a gyerekeknél is, ha a fürdés került szóba. „A gyerekeket könnyebb ilyesmire rávenni” – írta jelentésében.
Robert Hicks elmondása szerint a csapatok legalább egy részének lett volna lehetősége a távolságtartás legalább valamilyen szinten történő betartására is. Egy szint felett lehetőségük volt, illetve lett volna kevésbé zsúfolt sátrakban megszállni, sőt akár lakótársaik kiválasztására is. A katonák azonban inkább a nagyobb csoportokat kedvelték. A járványokkal foglalkozó szakemberek tehát már akkor is tudták, hogy azok távolságtartással és alapvető higiéniával előzhetők meg. Az egészségügyi tanácsokat viszont már akkor sem tartották be…
Ennél is szomorúbb talán, hogy a halálesetek egy jelentős részéért felelős fekete himlő ellen már akkor is létezett vakcina. Azt ugyanis Edward Jenner 1796-ban már felfedezte. a XIX század eleje és közepe táján ez már elfogadott megelőzési módszer volt, és a fekete himlő által okozott halálozás csökkenni is kezdett Észak Amerikában. Olyannyira, hogy az oltásokat el is kezdték mellőzni. Ennek következtében a betegség újabb hullámban kezdett terjedni. Kezd ismerősnek tűnni a történet ? A polgárháború kitörésének idején, vagyis 1861-re a fekete himlő már viszonylag gyakorivá vált ismét, amin természetesen sokat rontottak a háborús körülmények is. A konfliktus alatt nagyjából 20000 katona fertőződött meg, 30 százalék körüli halálozási aránnyal. Karantén, tömeges vakcinálás, külön erre a célra létrehozott kórházi osztályok, sőt kórházak következtek.
Ráadásul az akkori, kezdetleges vakcinák tisztasága, hatásossága és biztonságossága rengeteg kívánni valót hagyott maga után, természetesen nem volt egy kategóriában a mai védőoltásokkal. Rengeteg volt tehát az oltási szövődmény, a mostaniaknál nagyságrendekkel gyakrabban. Ennek ellenére, már akkor is világos volt, hogy a védőoltások életet mentenek. Be nem adásuk sokkal nagyobb kockázattal járt már akkor is, mint alkalmazásuk. Felmerül tehát a kérdés: mennyit fejlődtünk az elmúlt 160 év alatt ?
A cikk szerzője allergológus és klinikai immunológus szakorvos, c. egyetemi tanár.
Forrás: index.hu, Vajó Zoltán
