Április 22-e jeles nap, a Föld napja. Az 1960-as évtized végétől napjainkig, év mint év, sok szervezet buzdít világszerte ezen a napon – a faültetéstől kezdve a szemétszedésig bezárólag – sok környezetünknek hasznos cselekedetre. Az Amerikai Egyesült Államokból indult kezdeményezés kezdeteiről illetve eseményeiről sokat hallunk, olvasunk, érdemes tehát másfelé is tekinteni.
Most, hogy a katolikus egyházfő, Ferenc pápa hazánkba látogat ezen a hétvégén, vessünk egy pillantást arra a műre, ami – egyelőre – nem kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemelne.
A katolikus Egyház társadalmi tanítása részeként Ferenc pápaa Laudato si’ (magyarul: Áldott légy) kezdetű enciklikájában felhívja a világ keresztényeinek és minden jóakaratú embernek a figyelmét a környezetvédelem fontosságára. (A katolikus társadalmi tanítást a keresztények, de sok nem hívő is a pápai dokumentumokból ismeri, ismerheti meg. Az első – az adott kor égető társadalmi és szociális kérdéseivel foglalkozó – körlevél (enciklika) 1891-ben jelent meg. XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikáját számos követte, a legutóbbi Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű körlevele 2015-ből.)
Aki elkötelezett a környezetvédelem ügye iránt, annak érdemes időnként egy-egy részt elolvasni a műből és az abban foglaltakat megszívlelni. Külön figyelmet érdemel, hogy önálló fejezet foglalkozik a párbeszéd szerepével; hogy hogyan léphetünk előre, ha a nemzetközi, a nemzeti és a helyi politikában megvitatjuk az aktuális kérdéseket.
A vallás és a tudomány kérdéskörét illetően is fontos megállapítást tesz:
„A tudomány és a vallás azonban, melyek a valóság két különböző megközelítését nyújtják, intenzív és mindkettőjük számára gyümölcsöző párbeszédet kezdhetnek egymással.”
Most, hogy szinte naponként halljuk a hírekből, hogy egyes – magukat környezetvédőknek tartó csoportok – józan ésszel értelmezhetetlen akciókba kezdenek, fenti sorok inspirálóan hathatnak azokra, akik komolyan gondolják és fontosnak tartják a szakszerűséget, a józan gondolkodást.
Kékesi Márton, KPE szakértő
