A búzatermesztéssel foglalkozó gazdák számára az esetek döntő hányadában már csak a betakarítás embert és gépet próbára tevő feladata van hátra az idei vegetációs időszakban. A növényvédelemre, főképp kórokozók elleni védekezésre ilyenkor már szinte senki sem gondol. Az elmúlt hét és a soron következő hét időjárását elnézve ezen nincs is sok csodálkozni való, hiszen a héten melegrekordok megdőlése várható és a nyílt terepen, napon jóval 40 oC feletti hőmérsékletek nem éppen kedvezőek a kórokozók számára.
Van, aki forrón szereti
A gombás eredetű, fertőző gabona betegségek közül a különböző rozsdáknak a legnagyobb a hőséggel szemben tanúsított tűrőképességük, bár e tekintetben az egyes kórokozók között is hatalmas különbségek találhatóak. A búza sárga rozsdája (Puccinia striiformis) ekkora hőségben már teleutospórás telepeket képez, vagyis befejezi a búza fajok fertőzését. A levélrozsda (Puccinia recondita) terjed még ugyan az ilyen forróságban, de az extrém hőség igazi nyertese a gabonák legpusztítóbb rozsda betegsége, a fekete-, vagy szárrozsda (Puccinia graminis).
Ez a tényleg hatalmas pusztító erővel felruházott kórokozó hazánkban meglehetősen gyakori, bár ez szerencsére csak a rozsra specializálódott változatáról (Puccinia graminis f. sp. secalis) mondható el. A búzát károsító változat (Puccinia graminis f. sp. tritici) szerencsére meglehetősen ritka.
Szárrozsda tönkebúza levelén, szárán, kalászán
Mivel ivaros szaporodásához rendkívül sok idő szükséges, így a hazai populációk döntő többségben délről, a Mediterráneum, illetve Afrika területeiről érkező meleg légáramlatok potyautasaként betelepült uredospórák által okozott fertőzések eredménye. Az elmúlt években is több alkalommal sikerült ennek a veszedelmes kórokozónak a spontán megjelenéseit meglelni hazánk területén. A gyűjtött mintákból dominánsan a kórokozó egy viszonylag új, „szicíliai” rasszát sikerült hazai és külföldi kutatóknak kimutatni.
Fiatal uredospórás szárrozsdatelepek tönkebúza szárán
A búza fekete rozsdája ellen léteznek rezisztens fajták, ugyanakkor az, hogy egy adott évjáratban éppen mely rasszok jutnak be Magyarország búzatermő területeire, az teljességgel a véletlenen múlik. A szárrozsda szélsőségesen melegkedvelő, így a mostani, akár 35 oC feletti hőmérsékleten akár egy hét alatt is képes lehet egy új kórokozó generáció kinevelésére.
Nem kell nagyon megijedni
A szárrozsda erre a gyors terjedésre ugyanakkor szerencsére csak a viaszérés második harmadának végéig lehet képes. Érett, vagy majdnem érett gabonákat már nem képes megfertőzni. Mivel a hazai kenyérbúza állományok döntő hányada már a viaszérés elején található, így a kórokozónak a hőség miatt felgyorsuló érés miatt is legfeljebb egy generáció kinevelésére van lehetősége.
Kivételek természetesen vannak. Jó néhány olyan búza állomány van szerte az országban, amelyek a szélsőségesen kései, akár tavaszi vetés miatt jó pár hét késésben vannak. Ezeken az állományokon a fekete rozsda még rengeteg megfertőzhető zöld növényi felületet találhat. Így a kórokozó megjelenése esetén ezekben a későn vetett, néhol még csak a tejes érés elején levő állományokon akár komoly lomb kártétel is kialakulhat. A tejes érésben történő, súlyos mértékű lombvesztés óhatatlanul meg fog mutatkozni a termés mennyiségében és minőségében is.
Uredodpórás és teleutospórás szárrozsdatelepek tönkölybúzán
Ugyancsak veszélyben vannak a szélsőségesen hosszú tenyészidejű fajták, valamint a hírhedten hosszú tenyészidejű pelyvás gabona (tönköly, alakor, tönke,…) fajok is. Kevesen gondolnak rá, de egyes, búzára specializálódott fekete rozsda rasszok esetenként más gabona fajokra is át tudnak menni. Ez az átfertőzés meglehetősen ritka ugyan, de okozhat problémákat pl. a búzánál jóval később érő és általában kis lombozatú tavaszi árpa esetében.
A gazdálkodóknak még ilyen állományok birtokában sem kell megijedniük. Folyamatosan szemlézve az állományokat könnyedén megállapíthatják a kórokozó jelenlétét, vagy annak hiányát. A szárrozsda – amilyen iszonyatos kárt képes okozni, amennyiben elszabadul – , annyira könnyen leküzdhető bármely engedélyezett fungicid alkalmazásával. Mivel a hőségben valamennyi potenciálisan megfertőzhető tápnövényének érése is felgyorsul, így védekezésre csak akkor lehet szükség, ha még a fertőzés kezdetén levő állomány nem érte el a viaszérés első harmadát (BBCH: 82 – 83). Ezen túl már az élelmezési várakozási idő miatt sem nagyon lehet kezelést foganatosítani, de a kórokozó sem tud már olyan mértékben felszaporodni, hogy az érdemi gazdasági kártétellel járjon.
Forrás: Agrofórum Online, Hertelendy Péter
